Mint forró sóhaj, elhaló bús jaj, kél halk énekünk.
Sötétben járunk, hajnalra várunk; jöjj el, Istenünk!
Választott néped így sírt föl Érted, nyögve bús igát:
Ősszülők lelke, várta epedve, Isten egy fiát.
A bűn úr most is, gyötör is, foszt is, sír a jó feléd:
mikor jössz végre, kitűzni égre, győzelmed jelét?
Jöjj, a bűn éget, jöjj, várunk Téged, Jézus, Istenünk!
Isteni Gyermek, ó, hozz kegyelmet, hozz békét nekünk!