Elektronikus napló létjogosultsága a Széchenyiben

Napjainkban sokan felteszik a kérdést, hogy az informatika fejlődésével, az információhoz való hozzáféréssel vajon megy-e előrébb a világ?  Megtette ezt már Vörösmarty Mihály is. 169 évvel ezelőtt. A könyvekkel kapcsolatosan tette föl ezt a kérdést, a könyvtárban merengve az élet nagy dolgairól.

Kétségtelen, hogy jelentős elidegenítő hatása van a számítógépnek, ám kizárólag rajtunk múlik, hogy észrevesszük-e és használjuk-e azokat a lehetőségeket, amelyeket az informatika biztosít azzal, hogy kitágítja oktató-nevelő munka hatékonyságának korlátait.

A cél világos: A nevelés akkor lehet eredményes, ha a pedagógus és a szülő együttműködik a gyermeknevelés kérdéseiben. Ehhez elengedhetetlenül szükséges, hogy a szülő és tanár ugyanazzal az információval rendelkezzen a gyerek előrehaladását és időtöltését illetően. Ennek az eszköze az elektronikus napló. Nem több, de nem is kevesebb. Az e-napló kezelése nem bonyolultabb, mint egy mobiltelefon kezelése, egy SMS megnézése, vagy elküldése.

A modern Európa sokkal inkább szenved a morális válságtól, amelynek melegágya az önigazolás, mintsem attól a spekulációs hisztitől, amelyet gazdasági válságként kommunikál a média és a politika.

A „minden álláspontomat meg tudom magyarázni” hozzáállás gyerekkorban kezdődik. Amikor gyerekünk úgy jön haza, hogy „Nem is vettük az anyagot, amiből írtunk.” „Ne aggódj anya ez, nem fontos jegy.” „Az osztály legjobb tanulója sem tudta” stb…. ezek azok a megnyilvánulások, amelyek később, a felelősséget nem vállaló, önigazoló, döntésképtelen, manipulálható felnőtthöz vezetnek.

Nem kérdés tehát, hogy katolikus intézményként felelősök vagyunk, azért, hogy mielőbb és hatékonyan tegyünk azért, hogy az intézményeinkben tanulók egykor majd, mentálisan érett, egészséges lelkiismerettel megáldott felnőttek legyenek. S, hogy a bevezetéssel kapcsolatos erőfeszítések nem hiábavalók, álljanak itt végezetül az említett vers befejező sorai!

„Mi dolgunk a világon? küzdeni
Erőnk szerint a legnemesbekért.
Előttünk egy nemzetnek sorsa áll.
Ha azt kivíttuk a mély sülyedésből
S a szellemharcok tiszta sugaránál
Olyan magasra tettük, mint lehet,
Mondhatjuk, térvén őseink porához:
Köszönjük élet! áldomásidat,
Ez jó mulatság, férfi munka volt!”

(Vörösmarty Mihály: Gondolatok a könyvtárban, részlet)

Forrás: http://www.ekif-vac.hu/