Az idei tanévben, 2012. december 9-15-ig a Comenius projekt keretében Erdélybe látogattak a Széchenyi diákjai (Duma Kitti, Deszpot Bianka, Kaszás Viktor, Melykó Szimonetta Kinga, Pesti Panna, Szécsi Diána) és tanárai (Katonáné Krenyácz Ildikó, Vasas Ágnes, Kiss György, Papp József) .

December 9-én indultunk kisbusszal, amin már vártak minket a litván résztvevők. Velük utaztunk Szatmárnémetibe, a helyszínre. A hófúvások miatt későn értünk oda, de a román gyerekek már vártak ránk.

Azonnal találkoztunk a fogadóinkkal, és mindenki hazament az adott családhoz. Miután megvacsoráztunk a családoknál, egy kis felfrissülés után mentünk a fogadók által szervezett nyitóprogramra. Meglátogattuk a helyi bowling pályát, aminek mindenki nagyon örült, mert jó programnak ígérkezett. Itt megismerkedtünk a többi vendéglátóval, és találkozhattunk a török és litván gyerekekkel. Ez az este egy kicsit összehozta a társaságot, mivel kezdetben elég félénken mozgott mindenki az ismeretlen terepen. Nagyon jól éreztük magunkat, jókat beszélgettünk és szórakoztunk. Azonnal új barátságok is születtek. A kezdeti nehézségek után bele is jöttünk a bowlingozásba.

Az első napon az iskolában találkoztunk a tanárokkal és a többiekkel. Az első program Románia bemutatása volt a többi ország prezentálásában. Majd végül Románia is bemutatta saját szépségeit. Aztán a népi játékok néztünk meg előadásokat. Ezt követően elkezdtük a próbát a pénteki előadáshoz. Ez a színházi és az énekpróbát jelentette. Majd újabb feladatok vártak ránk: szótárazni kellett a szavakat, majd felmondani a számítógépre. Fárasztó, de ugyanakkor szórakoztató feladat volt. Estére játékot, és akadályversenyt szerveztek nekünk. Minden nemzetiség (román, magyar, török, litván) játékai közül kiválasztottunk egyet, és beavattuk a többieket a részleteibe, ki is próbáltuk azokat. Mindenki remekül érezte magát, jót játszottunk.

A következő reggel egyből a próbákkal kezdtünk, mindenki megkapta a szerepét, valamint elkezdtük átolvasgatni. Majd ismét volt egy adag szótárazni való. Aztán az iskolák bemutatása következett, megismerhettük a résztvevő iskolákat. Délután meglátogattuk a Nagykároly városát, ott bementünk a Károlyi kastélyt, ami most egy múzeumként szolgál. Ott egy román népdal énekes fogadott minket énekével. Végigmenve a kastélyon, ami betekintést kínált a 17-18. század kultúrájába. A bútorok, a ruhák, a táncterem és a tükörszoba mind lélegzetelállító volt. Minden résztvevőnek nagyon tetszett.

A harmadik napon, szerdán, egész napos kirándulást szerveztek nekünk. Először elmenetünk Sǎpãntába, abba a faluba, ami helyet ad a Vidám temetőnek. Elég furcsa volt, hogy hogyan lehet egy temető vidám, de végül megértettük az okát. Ugyanis azért hívják, így mert a sírok fejfájára rövid, ,,vicces” történetet írnak az adott halott életéről, persze halála előtt ebbe bele kellett egyeznie. Mindenkinek nagyon tetszettek a vicces történek, hiszen egy párat le is fordítottak nekünk. Aztán vendégül láttak minket egy zenés ebédre Sighetu Marmaţieiben. A következő megálló a kommunizmus emlékmű volt, ami egy börtönszerűség. Itt megláthattuk, hogy hogyan bántak az odakerült emberekkel. Szerintem nem volt valami otthonos hely, sőt el is rettentett, mikor megtudtam, hogy az épület falára az ott meghalt személyek nevei voltak felvésve, nagyon sokan voltak. Majd ellátogattunk a Bârsana kolostorba, ahol vacsorát is kaptunk. Végül elmentünk a Gold Plaza-ba, Bais Mare városában, itt kaptunk egy kis szabadidőt nézelődni, és vásárolni. Aztán este hazamentünk Szatmárnémetibe.

Csütörtökön a hangszereké volt a főszerep. Először előadásokat néztünk meg minden ország zenéjéről és hangszereiről. Ezt követően egy kisebb kiállítást tekintettünk meg az iskolában azokról a hangszerekről, melyeket az országok magukkal hoztak. Bemutatót is tartottak nekünk. Következettek a próbák, már mindenki nagyon jól szerepelt, hiszen pénteken már előadás volt. Majd elmentünk a Városházára, ahol a polgármester fogatta a delegációt. Este egy rock koncerttel zártunk a napot. Fantasztikus volt, jót mulatott a társaság.

Pénteken a naptár bemutatásáról szóló prezentációk következtek, és megrendezésre került a poszter verseny. Itt pontozhattuk a kapott posztert, majd eredményhirdetés volt. Megtartottuk az utolsó próbákat az előadás előtt. Aztán mindenki hazament, hogy kicsit pihenjen, majd késő délután visszamentünk a Philharmonie épületébe, ahol előadhattuk a megjelenteknek a színdarabunkat. Biztató visszajelzéseket kaptunk, és ami még fontosabb, jól éreztük magunkat az előadás közben. Sok munkával járt ugyan, de meghozta a gyümölcsét. Az utolsó estén, a búcsúesten csaptunk egy jó nagy bulit, itt elbúcsúzhattunk azoktól a gyerekektől, akik nem voltak része a projektnek.

Szombaton, december 15-én szomorúan keltünk fel, mert eljött a búcsúzkodás ideje. Megtartottuk a záróünnepséget, majd elbúcsúztunk a megismert és megszeretett gyerekektől, tanároktól. Rossz volt őket ott hagyni ez után a csodálaton hét után, de sajnos haza kellett indulnunk.

Már alig várjuk, hogy ők látogassanak el hozzánk, hogy újra láthassuk őket.