A Határtalanul projekt

Tevékenységnapló

 

A Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt által

finanszírozott

 

BGA-12-HA-02-0858 sz. pályázat megvalósulásáról

Hagyományőrzés – szimulált nonprofit szervezet formájában

 

 

 

 

Készítették:

 

A hatvani

Széchenyi István Római Katolikus Közgazdasági és Informatikai Szakközépiskola

és a gyergyószentmiklósi


Salamon Ernő Gimnázium diákjai,

akik bekapcsolódtak a projektbe.

2013. április 3-június 4.

 

 

 

A Határtalanul Programban résztvevő tanulók névsora:

Széchenyi István Római Katolikus Közgazdasági és Informatikai Szakközépiskola

  1. Maczkó Gréta 9. A
  2. Répás Emese 10. A
  3. Nagy Gréta 10. A
  4. Sánta Petra 11. A
  5. Lieber Zsanett 11. A
  6. Nagy Andrea 11. A
  7. Mátyássy Fanni 9. C
  8. Kiss Fanni 9. C
  9. Réti Judit 10. B
  10. Bedő Barbara 10. C
  11. Baranecz Viktória 10. C
  12. Juhász Dóra 11. B
  13. Őszi Noémi 11. B
  14. Sóss Réka 11. B

Résztvevő tanárok: Vargáné Langa Éva, Kiss György

Salamon Ernő Gimnázium

  1. Antal Erika
  2. Balázs Renáta
  3. Blénesi Tünde
  4. Csató Orsolya
  5. Czirják Beatrix
  6. Hompoth Kinga
  7. Kelemen Andrea
  8. Nagy Katalin
  9. Pál András
  10. Pál Györgyi
  11. Péter Ibolya
  12. Portik Aliz
  13. Szőcs Flóra
  14. Vaszy Szimonetta

Résztvevő tanárok: Székely Álmos, Pál Bernadett

 

 

 

 

 

 

 

Előkészületek

Az előkészületek során, kiválasztottuk a résztvevő diákokat. Ezt elsősorban annak alapján tettük meg, hogy kik azok, akik az iskolai énekkarban, a Rákóczi Szövetség Helyi Ifjúsági Szervezetében vagy általában az iskolai életben jelentős közösségi munkát végeznek, tanulmányi eredményük megfelelő, ugyanakkor szempont volt az is, hogy az aktív, de hátrányos helyzetű gyermekeket is bevonjuk. Közben telefonon folytak az egyeztetések a testvériskolánkkal, a gyergyószentmiklósi Salamon Ernő Gimnáziummal.

Az első nagy feladat az előkészítő órák megszervezése, és lebonyolítása volt. Az időpont egyeztetési problémák megoldása után 2013. március 22-én a 6-9. órákban tartottuk meg az órát. Az órák anyaga a következő volt:

  1. Magyarország határain túl élő magyarság létszáma, a romániai lakosság etnikai összetétele, az államhatáron kívüli elhelyezkedés történelmi okai.
  2. Erdély, ezen belül Székelyföld történelme, a meglátogatandó település életének bemutatása.
  3. A testvériskolai kapcsolat eddig megvalósult tevékenységeinek rövid bemutatása, az utazás programjainak ismertetése.
  4. Tájékoztatás a helyi viszonyokról és életkörülményekről, a toleráns viselkedésre, a “másság” elfogadására való felkészítés.




 

 

Az előkészítő óra előtt feladatot is kaptak a diákok, méghozzá önálló kutatómunkával beadandó dolgozatot kell elkészíteni az 1848-49-es forradalom és szabadságharcról, tetszőleges témában, valamint szintén egy dolgozatot kértünk a palócság néprajza témában. A közgazdasági tárgyhoz kapcsolódóan a szervezeti formákról feladatlapokat töltöttek ki.

Természetesen e feladatok kiadásakor úgy gondoltam, hogy ez elsősorban a 11-es diákoknak szól. A kutatómunka több órát vett igénybe, azt csak a produktumokkal tudjuk igazolni, mert egyéni munkák voltak.

Az erdélyi diákokkal a találkozást március 15-re terveztem, tekintettel arra, hogy az iskolai énekkar a Rákóczi Szövetség által meghirdetett diákutaztatási programja keretében úgyis kiutazik Gyergyószentmiklósra. Ezen út során, ha a gyerekekkel nem is sikerült találkozni, de Székely Álmos tanár úrral igen, akivel megbeszéltük a projekt részleteit, pontosabban a Magyarországra utazásuk részleteit. Hazaérkezve meglepetés várt, mert két tanuló – akik természetesen benne vannak a projektben -, azzal keresett mg, hogy a Tevékenységnaplónak az elejére egy interjút készítenének velem, illetve ha segítek nekik, akkor a testvériskola és a mi iskolánk történetét is beleírnák. Örültem ennek a hírnek. Hogy mi is született ebből? Íme:

A Salamon Ernő Gimnázium rövid története

/Rokaly József: A gyergyószentmiklósi Gimnázium monográfiája című könyv alapján/

 

Gyergyószentmiklós lakossága 1897-ben két alkalommal nagygyűlési határozatban kérte a Közoktatásügyi Minisztériumot, hogy a polgári fiúiskolát alakítsák át fiúgimnáziummá. A kérést akkor még elutasították, de az elkövetkező 11 esztendő alatt a gimnázium ügye folyamatosan napirenden volt a képviselőtestületi gyűléseken. A gimnázium alapítására végül is 1908 augusztusában került sor, igaz, ez nem jelentett mást, mint az épület helyének kijelölését. A helyi közösség nyomására viszont az első két osztály már az 1908/09-es tanévben megindulhatott 87 fővel. Iskolaépület nem lévén a polgári iskolában szorítottak két termet az első osztályok számára. Az építkezés 1912-ben indulhatott el, a város által adományozott telken. “Az építés költségeit a központi költségvetés biztosította, de Csík megye törvényhatósága ezt megtoldotta 100 ezer Koronával, illetve a város a már korábban felajánlott 300 ezer Korona mellé még 140 ezret biztosított” 1914-re megépült a gimnázium mai épülete – amely ma is a város legnagyobb és legimpozánsabb épülete -, de a tanítás csak 1915 szeptemberében indulhatott meg most már 8 osztállyal. A következő tanévben az oktatást vissza kellett helyezni a polgári iskola épületébe, mert az 1916. augusztusi ellenséges betörések miatt sokan elmenekültek a városból, az iskola épülete pedig katonai kórházként működött. Az új épületbe csak a háború végén 1918-ban költözhettek vissza a diákok és tanáraik. Az 1919/20-as tanévben nagy változások történtek. Román nevű liceummá változtatták a gimnáziumot “Liceul Sfintul Nikolai” néven. Ettől a tanévtől kezdve a magyar osztályokat folyamatosan építették le, majd 1924-től pedig megszüntették a magyar nyelvű oktatást. A magyar anyanyelvű tanulók számára azonban továbbra is meghagyták a magyar nyelv fakultatív oktatását, pedig a tanulók többsége magyar volt. Érdekesség, hogy az 1923/24-es tanévtől kezdve sok román gyermeket idehoztak Bulgáriából, Szerbiából, Albániából – évi 50-70 főt -, azzal a kötelezettséggel, hogy az iskola elvégzése után visszatérnek hazájukba, és ott népük felemelkedésén fáradoznak. 1940. szeptember elején az iskola újra magyar igazgatás alá került. Természetesen újra magyar lett a tanítás nyelve. Az 1944-es szovjet megszállás, illetve a kommunista hatalomátvételt követően tanügyi reformok sokaságát hajtottak végre szovjet minta alapján. Egy magyar és egy román tagozattal működött az iskola. Az ezt követő évtizedekben a gimnáziumi oktatást próbálták kiegészíteni szakmai-gyakorlati tárgyakkal, miközben a magyar nyelvű tanítást megpróbálták ellehetetleníteni. Az iskola 1965-ben vette fel az iskola egykori diákjának a nevét. Salamon Ernő 1929-ben érettségizett a gimnáziumban. Életéről nem találtam semmilyen információt, de a kollégáim szerint költő volt – bár ezen a magyar szakosok csak mosolyognak -, és valószínű, hogy valamelyik koncentrációs táborban halt meg 1944-ben. Önmagában az a tény, hogy magyar nevet vehetett fel az iskola, nagy eredménynek számított. Az 1989-es események újra jelentős változásokat hoztak az intézmény életében. A két tagozat – tudniillik, a román és a magyar – teljesen különvált, és a mai napig is külön intézményként működik, igaz egy épületben a Salamonnal, közös udvarral, de a működés költségeit, kivéve a béreket, a magyar iskola fizeti. Ez a helyzet állandó konfliktusok forrása lett, de szerencsére a két tantestület és a két intézményvezető toleráns magatartása megakadályozza ezek elmérgesedését. A következő esztendők tanügyi változásai, átalakításai sok ellentmondást hordoztak, de alapvetően hozzájárultak ahhoz, hogy a gimnázium Hargita megye legrangosabb iskoláinak egyikévé nője ki magát.

Iskolánk, a hatvani Széchenyi István Római Katolikus Közgazdasági és Informatikai Szakközépiskola rövid története

Negyvenöt év hosszú idő egy ember életében, de jelentős egy intézményében is, bár ezek az évek eltörpülnek testvériskolánk több mint száz éves múltjához képest. A történelem viharai sem tépázták meg iskolánkat, ezért története sem olyan kalandos. Az újhatvani Gimnázium és Szakközépiskolában az 1967/68-as tanévtől kezdve 2 gimnáziumi és 1 közgazdasági, majd 1 gimnáziumi és 2 közgazdasági osztályban folyt a tanítás. A szakközépiskolai osztályokban számvitel gazdálkodási ágazaton képeztek középfokon közgazdászokat. 1978-tól gimnázium helyett vasútforgalmi szak létesült. Az iskola indulásától 1997-ig gépíró és gyorsíró szakiskola is működött. 1985. november 25-én iskolánk felvette Széchenyi István nevét. Arra törekedtünk, hogy ne csak jó nevünk, hanem jó hírnevünk is legyen. Ennek érdekében igazán sokat tettek kollégáim. Számtalan, országosan is kiemelkedő eredményeket értek el tanárok és diákok. A rendszerváltás közeledve, az átalakuló politikai és gazdasági helyzetben az új igényekhez igazodva 1988-ban a pénzügyi ágazatot, majd 1992-ben a kifutóban lévő vasútforgalmi osztály helyett vállalkozási ügyintézőt indítottunk. 1995-ben a vasútforgalmi képzés megszűnt, ezzel tiszta közgazdasági profilú szakközépiskolává váltunk. Ekkor indítottuk a világbanki modell szerinti közgazdászképzést, mely a negyedik év végén érettségi vizsgával zárult, ötöd-, esetleg hatodéven pedig a szakmai ismeretek elmélyítésére nyílt lehetőség. 1998-ban sikerrel pályáztunk az Ifjúsági Szakképzés Korszerűsítése Világbanki

Projekt “B” komponensére a közgazdasági és informatika szakmacsoportokban. Ettől kezdve szellemiekben és eszközökben jelentősen gyarapodott iskolánk. A szakképzési rendszer átalakulásával szakképző évfolyamaink is keresetté váltak környékünkön. 2001-ben akkreditált képzési megállapodást kötöttunk a Budapesti Gazdasági Főiskolával számviteli szakügyintéző és pénzügyi szakügyintéző OKJ-szakmák képzésére. Úgy tűnik, Széchenyi “jó szellemnek” bizonyult, hiszen a tartalmi munkában jelentős minőségi változás következett be 1985 óta, észrevehetően erősödött a tanulók iskolához kötődése is. Bebizonyosodott, hogy amikor a szerkezetváltoztatás szükségessé vált, jól döntöttünk, hiszen egyre inkább sikk bekerülni iskolánkba, egyre több szülő tisztel meg bennünket azzal, hogy hozzánk szeretné járatni gyermekét. Iskolánk sikeresen pályázott a Comenius 2000 Közoktatási Minőségfejlesztési program I. Intézményi modelljének kiépítésére. Munkánkat a Gallup Intézetszakértője segítette. Eredményességét a 2003. szeptember 18-án átvett, az oktatási miniszter által aláírt oklevél igazolja. Napjainkban két szakmacsoportban folyik oktatás évfolyamonként három osztállyal. Az informatika szakmacsoport szoftverorientációjú. Az alapos közismereti képzés
mellett a szakmára hangolódást nagy óraszámban az informatika, illetve a szakmai informatika
tantárgyak segítik. Mindkét tantárgyat kis csoportokban, a legkorszerűbb gépeken tanítjuk. A közgazdaság szakmacsoportban az első két évfolyamon a közismereti tárgyak
mellett szakmára orientáló
tantárgyakat tanulnak, a 11. és a 12. évfolyamon a szakmát a következő tantárgyakkal alapozzák meg: elméleti gazdaságtan, üzleti gazdaságtan, tanirodai
gyakorlat. Még az érettségi vizsga előtt igényektől függően felkészítjük a tanulókat az Országos Képzési Jegyzékben szereplő szakmai vizsgára: számítástechnikai szoftverüzemeltető, gépíró és szövegszerkesztő. Iskolánk ECDL vizsgaközpont, EBCL képző és vizsgaközpont, tehát tanulóink tanulmányaik során ECDL és EBCL vizsgát tehetnek. 2007-től intézményünk fenntartója Hatvan Város Önkormányzata társulásban Heves Megye Önkormányzatával. Ettől az évtől iskolánk neve Széchenyi István Közgazdasági és Informatikai Szakközépiskolára módosult. 2009-ben a város három iskoláját összevonták, és Hatvani Középiskola, Szakiskola és Kollégium néven működött tovább. Az összevonás nem hozta meg a várt eredményt, ezért az intézmények 2011. július 31-től újra önálló iskolákként működhetnek, a tanulók és tanárok nagy örömére. A 2012-es év újabb változásokat hoz, mert iskolánkat új fenntartó veszi át. A dolgozat elkészítésének időpontjában született a döntés, hogy a katolikus egyház, pontosabban a Váci Egyházmegye fogja gyakorolni a fenntartói jogokat. Reméljük, hogy a sok átszervezés összevonás után iskolánk történetében egy nyugodtabb korszak veszi kezdetét.

/Összegyűjtötték: Juhász Dóra, Sánta Petra/

A testvériskolai kapcsolat története

/Interjú Kiss György tanár úrral, a testvériskoláért felelős tanárral/

– Hogyan kezdődött ez a kapcsolat?

– Az első kapcsolatfelvételre 2004 nyarán került sor, amikor is megkerestük a gyergyói iskolát. Ennek előzménye, hogy akkor már évek óta Gyergyószentmiklósra jártam diákokkal táborozni, és a gimnázium kollégiumában szálltunk meg. Az így létrejött ismeretséget kihasználva vettük fel a kapcsolatot az iskola igazgatójával, Lakatos Mihállyal. A fogadókészség tehát meg volt.

Honnan vették az ötleteket az együttműködéshez? A nagy távolság mellett hogyan sikerült ezt kigondolni?

Az első probléma valóban az, hogy mit is akarunk, vagyis ki kellett találnunk az együttműködést. Ennek első lépése volt egy tantestületi látogatás 2004 októberében. Nagyon szívesen fogadtak az erdélyi kollégák. Ez az első találkozás az alkotás jegyében telt el. Nagyon sok ötlet felmerült. Kötetlen beszélgetések formájában végig gondoltuk az együttműködés formáit. A sok elképzelésből aztán végül is csak egy keret megállapodás lett, amelyet az alapító okiratban is rögzítettünk. Azt azért sejteni lehetett, hogy nem fog minden olyan jól működni, mint ahogyan azt az első, lelkes-, sőt sokszor naiv – tervezgetéskor elgondoltuk. Az együttműködési megállapodás a következő területekre terjedt (volna) ki: diákcsere, szakmai tapasztalatcsere, közös európai pályázatokon való részvétel, tantárgyi ismeretanyagok cseréje, közös projektek kidolgozása és végül közös programok megszervezése.

A 2005-ös év aztán sok mindent a helyére illesztett. Ez év áprilisában a gyergyószentmiklósi tantestület látogatta meg iskolánkat, így lehetőségünk nyílott viszonozni vendégszeretetüket. Nagyon nagy lelkesedés övezte ezt a látogatást, és a kollégáim fáradtságot nem ismerve segítettek az előkészítésben. Az erdélyi tanárokat nem szállodában szállásoltuk el, hanem a kollégák vállalták, hogy aki teheti, az fogad egy-egy embert a saját lakásában, ily módon is erősítve az együttműködést. Az előzetes egyeztetések alapján a program a következőképpen alakult, ami a későbbi látogatások mintájául is szolgált:

  • Csütörtök este érkezés, szállás családoknál
  • Péntek délelőtt szakmai programok, délután közös kulturális program, este a vacsora előtt szakmai megbeszélések, majd vacsora
  • Szombaton közös kirándulás a környék látnivalóinak megtekintése, este vacsora után, vagy másnap reggel indulás haza

Tehát, tulajdonképpen két napot töltünk együtt, amit kiegészítünk, illetve kiegészítenek egy olyan vasárnapi programmal, ahol csak a saját tantestület vesz részt, hogy egy kicsit maguk között legyenek, legyünk. Végül is az együttműködés alapját a gyergyószentmiklósi iskola programjai adják, amelyek a következők: Erdélyi Őszi Szavalóverseny, március 15-i közös ünneplés, Hagyományőrző Napok, ezen kívül a rendszeres tantestületi találkozók, illetve igény esetén önköltséges nyári tábor, ahol már inkább a környék természeti, kulturális értékei kerülnek a figyelem központjába, kevésbé az emberi kapcsolatok.

– Milyen problémák merülnek fel egy ilyen testvériskola működésével kapcsolatban?

Az iskoláink közötti együttműködés igazából 2006-ban került abba a mederbe, amelyben ma is működik, tulajdonképpen nagyobb problémák nélkül. Ez persze nem azt jelenti, hogy egyáltalán nincsenek problémák, de ezek még kezelhetőek. A gyerekek kiválasztása felkészítése, a tanár kollégák mozgósítása és nem utolsósorban a pénz előteremtése jelentik a legnagyobb kihívást ebben a munkában. A programok lebonyolításához a pénzt pályázatok útján, iskolai és alapítványi támogatásból, és természetesen a résztvevők hozzájárulásaiból fedezzük.

Ezek nem jelentenek rendszeres pénzforrást, de annyit mindig elő tudunk teremteni általuk, hogy az éppen aktuális programok megvalósulhassanak.

– Mesélne részletesebben is az előbb említett programokról?

A programok, mint mondtam, tulajdonképpen az együttműködés területeit is jelentik. A legnagyobb rendezvény a Hagyományőrző Napok, ugyanis ez az a rendezvény, amelyben a legtöbb gyereket tudjuk bevonni a közös munkába, és amely a legnagyobb erőforrást igényli.

Nézzük először az őszi szavalóversenyt! A Salamon Ernő Gimnáziumban 1986-ban szervezték meg az első szavalóversenyt Elhull a
virág, eliramlik az élet címmel. Eleinte csupa őszről szóló verseket szavaltak a diákok, később azonban a választott vers már lehetett más témájú is. A 90-es években a verseny egyre nagyobb hírnévre tett szert. Erdély híres iskoláiból is egyre többen jelentkeztek. Iskolánk diákja 2006-ban vehetett részt ezen a versenyen, ahol 2. helyezést ért el. Azóta minden év november elején egy, vagy két diákunk kiutazik Gyergyószentmiklósra, öregbítve intézményünk hírnevét.

A másik ilyen találkozó a március 15-i, amikor közösen ünneplünk a gyergyói diákokkal. 1990 óta minden évben szabadon ünnepelhető Romániában a legnagyobb nemzeti ünnepünk. Az iskolában a megemlékezés központi témája a forradalom öröksége és az irodalom. Rendszerint pályázatot hirdetnek adott témájú és műfajú szövegek megalkotására, amelyek újrafogalmaztatják a tanulókkal az ünnep számukra is aktuális lényegét a megemlékezés mellett. A 2011-es évtől az iskola a városi temetőben nyugvó Ferenczi György honvédszázados sírját vette gondjaiba. A sírt a diákok rendbe rakták és az ünnep alkalmából megkoszorúzták. 2006 óta minden ünnepi megemlékezésen jelen vagyunk, és általában egy zenés, verses műsorral kapcsolódunk be az ünnepi megemlékezésbe. A közös próbák pedig lehetőséget teremtenek a személyes ismeretségek kialakításához.

2004 óta rendszeresen találkozik a két tantestület. Rendszerint a kiutazó küldöttség 10-12 fős szokott lenni. Ha figyelembe vesszük a tantestületek létszámát – nálunk ez 30 fő, őnáluk 34 fő -, akkor ez nagy eredménynek számít. A találkozót igyekszünk tartalommal megtölteni. Egy napunk arról szól, hogy bemutató órákat tartanak-tartunk. Ilyenkor a legizgalmasabb feladat az, amikor a vendég tanár tart órát a másik iskola tanulóinak. Az órákat közösen megbeszéljük. Ezeken a szakmai értékeléseken természetesen a dicséretek kerülnek előtérbe, de úgy gondolom, nem is a kritika kell, hogy főszerep legyen egy ilyen alkalomkor. A megbeszéléseken az óraelemzéseken túl azért a saját pedagógiai problémáinkat is megosztjuk egymással, keresve a megoldásokat. A szakmai programokat közös vacsora és közös kirándulás teszi színesebbé. A két iskola tanárai között több baráti kapcsolat is szövődött, nem korlátozódva a személyes találkozókra.

A táborokat nem rendszeresen szervezzük, csak alkalmanként, megfelelő jelentkező esetén. Ez a program nem elsősorban a találkozásról és a kapcsolatápolásról szól, hanem elsősorban Erdély természeti értékeinek és kulturális örökségének megismerését célozza. Sajnos az utóbbi években egyre nehezebben indulnak el ezek a táborok. Egyrészt a családok pénztelensége, másrészt a tengerparti nyaralás sokkal nagyobb népszerűsége, amivel mi nem tudunk konkurálni.

A “Tarisznyás Márton útjain” elnevezésű hagyományőrző napokat Patek Mária aligazgató és Lakatos Mihály igazgató ötlete alapján 2003 óta rendezi meg az iskola. Diákjaink 2011-ben már a negyedik alkalommal kapcsolódhatnak be az egyre híresebb rendezvénybe. Erről az ünnepről kicsit részletesebben szólnék, tekintettel arra, hogy ehhez igazítottuk a diákcsere programot is. A rendezvényt minden év májusában, egy pénteki és szombati napon rendezik meg, igaz 2011-ben csak a pénteki napon zajlanak az események, de ettől az elnevezés, tudniillik, hogy Hagyományőrző Napok, nem változik. A rendezvény formailag tulajdonképpen egy nagy verseny, amibe az évek során egyre több gyerek és egyre több osztály, sőt egyre több külföldi iskola kapcsolódik be. A legutóbbi rendezvényről a Duna televízió is tudósított. Nézzük, melyek is ezek a versenyek, illetve milyen módon ösztönzik a diákokat: “Legszékelyebb” osztály, településvetélkedők, osztálymúzeumok, népdalterem, tudományos dolgozatok.

A “legszékelyebb” osztály kitüntető címet az az osztály kapja, amelyik osztályban a legtöbben jelennek meg székely ruhában. Ezen a napon, mivel a tanítás zavartalanul folyik, az ünnepi ruhában megjelenőket nem feleltetik a tanárok. Ezzel elérték azt, hogy elvétve akad egy-egy “civil” ruhás gyerek. A tanárok közül is sokan magukra öltik a népviseletet. A településvetélkedőn a különböző falvakban élő diákok vesznek részt. Be kell mutatniuk településük történetét, hagyományait, népviseletét, építészetét, vagy egyéb sajátosságait. Számomra ez az egyik legizgalmasabb része a hagyományőrző napoknak, mert a Csíki-, és a Gyergyói- medencéről nagyon sokat tudhatok meg. Igazi öröm látni a fiatalokat, ahogyan a régmúltról mesélnek, ahogy értelmezik a népviseletük szimbólumait és amilyen őserővel adják elő népdalaikat, népmeséiket. Az osztálymúzeumokat egy-egy osztály készíti el a saját termében. Nagyon gazdag gyűjteményt állítanak össze erre az alkalomra, és természetesen az érdeklődőket körbe is vezetik tárlatvezető segítségével. A témák között elsősorban a népművészet, a paraszti élet szerepel, de megjelenítenek ilyenkor a hagyományos mezőgazdasági munkához, vagy az iparhoz, ipartörténethez kapcsolódó kiállításokat is. Volt eset, amikor a helyi ételeket mutatták be, a zsűri nem kis megelégedettségére, hiszen kóstolni illett. A tudományos dolgozatokat eredetileg szombati napokon mutatták be, de mára átkerült a pénteki napra. Ilyenkor egy prezentáción keresztül mutathatják be saját kutatásaikon nyugvó dolgozatukat az érdeklődő közönség és a zsűri előtt. A téma itt is elsősorban a népi kultúra. A népdalterem a 2011. év újítása. Egy osztályteremben az ünnepélyes megnyitó után egész délelőtt népdalokat tanítanak a vállalkozó szellemű tanárok, diákok és a vendégek, de van lehetőség a tanulás mellett egy-egy népdalcsokor bemutatására is. több órán keresztül folyamatosan énekelnek a jelenlévők

Ezek tehát versenyek, és a versenyt illik komolyan venni, amit a diákok meg is tesznek. Akkora lelkesedéssel vesznek részt, akármelyik részén is az ünnepi napnak, hogy mi, magyarországi pedagógusok igazán csodálkozunk, és talán egy kicsit irigykedünk is ezen. A győztesek neveit az esti gálaműsor után lehet megtudni. A gála tulajdonképpen egy kulturális bemutató, ahol a tehetséges gyerekek ének és tánc, mesemondó, vagy versmondó tudását csodálhatjuk meg. A tánc és az ének természetesen csakis népzene lehet. A hagyományőrző napok programjába 2008 óta kapcsolódunk be valamilyen formában, attól függően, hogy mennyi forrást tudunk erre előteremteni, illetve milyen egyéb erőforrások állnak a rendelkezésünkre. Rendszerint a palócföldet igyekszünk megjeleníteni úgy, hogy egy konkrét települést mutatunk be. Ez csak akkor lehetséges, ha vannak olyan tanítványaink, akik olyan faluból valók, ahol egyáltalán él még valamilyen hagyomány, van népviseletük, vannak saját népdalaik, stb. Ha ez a feltétel nem adott, akkor általában a palócföld néprajzából adunk ízelítőt. A diákcsere tulajdonképpen úgy kapcsolódik ehhez a programhoz, hogy a visszaúton velünk jönnek Hatvanba a gyergyói diákok – 7 fő, felnőtt kísérettel, és nekik hasonló tartalmú tevékenységet szervezünk. Mivel vasárnap reggel érünk haza, így a délelőtt pihenéssel telik vendégeink számára. Délután megismerkedhetnek Hatvannal és Gyöngyössel, illetve a “közgés” diákokkal, majd közösen megnézik a Mátra Múzeumot. Ilyenkor lehetőség adódik a kötetlen beszélgetésre, egymás megismerésére. A hétfői nap délelőttje az iskolában telik. A vendégek bemehetnek órákra, sőt be is kapcsolódhatnak – amit rendszerint meg is tesznek -, illetve közös ún. “népdal” órát tartunk, ahol egymástól tanulunk népdalokat. Hétfő délután egy kis városnézés után közös bográcsozás következik, illetve egy kedves tanítványunk jóvoltából kipróbálhatják a lovaglást és az íjászatot. Kedden kirándulni szoktunk Hollókőre és Balassagyarmatra, ahol kicsit mélyebben betekinthetnek a palócföld néprajzába. Erre az alkalomra tanítványaink készülnek, és idegenvezetőként kalauzolják őket, illetve kiselőadásokat tartanak a népi építészetről, palóc hagyományokról. Vendégeink kedden este indulnak haza Gyergyószentmiklósra. Mint ahogyan az előzőekben már utaltam rá, ez a csere nem hasonlít a klasszikus diákcserékhez, de a már bemutatott kudarc miatt ez kínálkozott egyetlen lehetőségnek, hogy a gyergyói diákok is eljuthassanak hozzánk.

Az idei évben ezen is kénytelenek voltunk változtatni, mert a szerettünk volna mást is megmutatni idehaza, méghozzá az 1848-hoz kapcsolódó hagyományokat. Így a gyergyói gyerekek április elején utazhatnak Hatvanba.

– Milyen tervei vannak?

Nagy terveim nincsenek, igazából szeretném, ha a jelenlegi formában még sokáig megmaradna ez a kapcsolat. Az ehhez szükséges anyagi források előteremtése elég nagy feladatot ad nekem. Persze jó lenne, ha az együttműködést sikerülne még jobban elmélyíteni, de ez – legalábbis egyelőre -, illúzió. Azt szeretném, ha minél több tanítványomat tudnám eljuttatni Erdélybe, bemutatni nekik az ott élő magyarok életét, szokásait, és szép álmom, hogy egyre több személyes kapcsolat épül ki a határon túli magyar diákok és a hatvani diákok között.

– Sok sikert kívánok ehhez! Köszönöm a beszélgetést!

/Készítette: Őszi Noémi/

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A kiadott feladat alapján minden résztvevő adott be dolgozatot, de három dolgozat volt, ami alapos munkáról és felkészültségről tanúskodik. Ezt a három dolgozatot csatoljuk a projekthez.

  • A magyar hadsereg felépítése az 1848-49-es szabadságharcban
  • Az 1848-49-es szabadságharc és forradalom magyar szemmel
  • A tavaszi hadjárat

A magyar hadsereg felépítése az 1848-49-es szabadságharcban

/Készítette: Sóss Réka/

A magyar hadsereg több részből tevődött össze, ezek voltak a nemzetőrség, a honvédség, a gyalogság, a tüzérség, a lengyel; német; olasz légió és a magyar hadsereg kiemelkedő, és nagy becsben tartott huszárai.

1848. március 15-én a pesti forradalom 12 pontjának egyikében nemzeti őrsereget követelt. Ez az intézmény a polgári forradalmak jellegzetes vívmánya volt, találkozhatunk vele a francia forradalomban 1789-ben, vagy az amerikai függetlenségi háborúban. A magyar nemzetőrség megalakítása azért volt különösen fontos, mert ennek a keretein belül ismerkedhetett meg a férfi lakosság egy jelentős része a fegyverforgatás alapjaival, illetve ebben a sajátos “proto-hadseregben” uralkodó félkatonai szabályrendszerrel. A nemzetőri szolgálatot minden 20 és 50 év közötti életkorú, városokban vagy rendezett tanácsú községekben 200 forint értékű házzal vagy földdel, egyéb községekben ½ jobbágytelekkel vagy azzal megegyező nagyságú földdel, illetve évi 100 pengő tiszta jövedelemmel rendelkező férfira kiterjesztették. Lovas vagy gyalogos szolgálat közül lehetett választani, de ha valaki nem lett lovas, annak mindenképpen gyalogosként kellett szolgálnia. Hasonlóan a reguláris alakulatokhoz, a nemzetőrség hadszervezeti alapegysége is a zászlóalj volt. Egy városban általában egy, egy megyében egy-négy zászlóalj volt.

A honvéd szó a Landwehr zászlóaljak, a német sorezredek tartalékos zászlóaljainak nevéből vett tükörfordítás.1848. május 20-án megkezdődtek a toborzások, bár ez meglehetősen döcögősen haladt előre. Május 30-án készült el a zászlóaljak alakulási helyét tudató közlemény, a toborzási utasítást pedig csak június 6-án adták ki a hatóságoknak (közben a Délvidéken már halálos áldozatok is követték az elmérgesedett helyzetet.). Mindenki számára egyre világosabbá vált, hogy a 10 új, szerveződő zászlóalj a sorkatonasághoz közelebb áll, mint a nemzetőrséghez. A május 16–17-i felhívások is egyértelművé tették, hogy az új sereg a reguláris katonasággal egyenlő szerepet fog játszani. Batthyánynak sikerült elfogadtatni az Innsbruckba menekülő udvarral a honvédség felállítását; az uralkodó június 12-én szentesítette a szerbek elleni védőhadsereg, (“Defensiv-Heer”) megalakítását.

A 45, magyarországi és erdélyi sorozású sorezredi zászlóaljból és 5 gránátoszászlóaljból mindössze 25 sorgyalog és 2 gránátoszászlóalj tartózkodott itthon. Mellettük 16 sorezredi, 1 gránátos és 1 helyőrségi zászlóaljat találunk az országban. Magyarország nemzetiségei közül igazából csak a szlovákok harcoltak a magyar oldalon (a szabadságharc teljes időtartama alatt tucatnyi honvédzászlóalj került szinte teljesen szlovák legénység által feltöltésre, míg császári oldalon mindösszesen egy önkéntes “szlovák” légió került megszervezésre, többnyire prágai cseh diákokból), így a 25 sorezredi zászlóaljból 6, a 2 gránátos zászlóalj közül az egyik szerb, román vagy horvát nemzetiségűekből állott; további 4 zászlóalj legénysége vegyes volt. 1848 nyarán sikerült hazavezényelni 5 további zászlóaljat, de ezek közül az egyik októberben Arad és Temesvár őrségéhez csatlakozott. Az országból 1848 tavaszán sikerült elvezényeltetni a magyarországi sorozású, de horvát nemzetiségű 53. sorezred 3 zászlóalját, nyáron a galíciai 9. sorezred egy, és 12. sorezred 3 zászlóalját, ősszel pedig az olasz 23. sorezred 2 zászlóalját. A helyzet azonban a határőr ezredeknél volt igazán súlyos: a horvátországi részen lévő 8, a szerémségi 3, bánsági 3 és erdélyi 4 határőr ezredből mindössze az erdélyi állomásozású 1. és 2. székely ezred maradt hű a szabadságharc ügyéhez. A helyzet valamivel szerencsésebb volt abból a szempontból, hogy a nem magyar nemzetiségű katonákból álló ezredek 1. és 2., tehát jobbik zászlóaljaiból 22 nem itthon tartózkodott (többnyire Itáliában). Az udvarral történt októberi szakítás (1848. október 3.) után teljesen csak 20 sorgyalog és egy gránátos zászlóalj csatlakozott a magyarokhoz. A 62. gyalogezredből egy és egy csonka zászlóalj, illetve a 61. gyalogezredből szintén egy csonka zászlóalj (ezeket később összevonták), illetve az olasz legénységű 16. sorezred két zászlóalja, amiből azonban az egyik nagy része a szerbekhez dezertált. Összesen tehát: 23 sorgyalog, 1 gránátos, és a székely határőr ezredek által kiállított 11 határőr zászlóalj.

A magyar hadsereg szervezői hamar rájöttek, hogy igazi hadsereget nem lehet tüzérség nélkül elképzelni; erre a Reform című hetilapban egy tüzér altiszt, Mack József hívta fel a figyelmet. A császári királyi tüzérség tervezett bővítésében nem szerepeltek magyarországi kiállítású csapatok, ezért javasolta egy 1500 főt számláló, 100 löveg kiszolgálására alkalmas tüzéralakulat felállítását. Az ötlet heves vitát váltott ki, és a kérdésre irányította a politikai és katonai vezetők figyelmét. A tüzérség megszervezését nemzetőrségi kereteken belül, Pesten végezték, a legénységbe önként lehetett jelentkezni. Magyarország területéről nem állítottak ki tüzéralakulatokat, így csupán a Budán állomásozó, cseh legénységű 5. tüzérezredre lehetett számítani. Az 1848. őszi események hatására az ezred nagyobbik része hadifogságba került, nagyjából a legénység harmada pedig megmaradt alakulatánál. A tüzérezreddel 60 ágyút is örökölt a magyar hadsereg a császári királyi alakulatoktól.

Az egyetlen nép, amelyik rokonszenvén túl viszonylag jelentősebb katonai segítséget is nyújtott a magyar szabadságharc ügyének, az a lengyel volt. A lengyel–magyar barátság jegyében érkezett hozzánk például Bem József, Henryk Dembiński és Wysocki József is, hogy csak a jelentősebbeket említsük. A lengyel légió még 1848 őszén alakult meg, a Bem és Wysoczki közti ellentétek miatt azonban Bem egy “saját” légiót is szervezett.A lengyel légióban mindhárom fegyvernemet megtalálhatjuk. Wysoczki légiója 3 gyalogos zászlóaljból, 2 két-két százados ulánusezredből (azaz egy fél ulánusezredből) és két félütegből állt.A Bem szervezte légió két gyalogos zászlóaljból és 3 ulánusszázadból állt. Mindkettő soraiban jelentős számú önkéntes és emigráns is küzdött.

Az olaszok egy része lojálisan állt a magyar szabadságharc ügyéhez, hiszen a közös ellenség ezekben az időkben Ausztria volt. Magyarország azonban nem rendelkezett állami önállósággal a diplomáciai kapcsolatok szorosabbra fűzéséhez, és a magyar–olasz viszonyt terhelte, hogy a magyarok megszavazták az olaszországi háborúba az újoncokat.A légió 1849 márciusában alakult, gyalogságát a 16. (Zanini) gyalogezred századai adták, ezt kiegészítették a Magyarországon fogva tartott olasz politikai foglyokkal és a tavaszi hadjáratban magyar fogságba került olasz nemzetiségű katonákkal. Lovasságát a 7. (Kress) svalizsérezred 1848 őszén fogságba esett, majd magyar oldalon harcoló századnyi katonája adta.Olasz egységek harcoltak Buda védelmében Hentzi generális mellett.

1848. november 6-án Peter Giron felhívást jelentetett meg, amelyben egy légió felállítását hirdette a magyarországi német ajkúak számára “akik a szabadságáért küzdő Magyarország ügyét magukénak tekintik”. Számítva a lakosság többségét adó németekre, Kossuth Sopront jelölte ki a légió felállításának színhelyéül.December elejére Sopronban felállt az 1. század, majd Giron Pesten nekiállt a 2. század toborzásának. A sikeres toborzás hatására Kossuth engedélyezte a toborzást az ország teljes területén, de ismételten csak a “külföldiek közül”.Giron később Nagyváradra utazott, és 1849. január 23-tól ott volt a légió szervezésének központja. Itt bő egy hónap alatt felállított további 4 századot, ezzel zászlóaljjá szaporítva alakulatát. Márciusban már a 2. zászlóalj szervezéséhez fogott hozzá, azonban ehhez már több magyar és osztrák hadifogoly is csatlakozott a magasabb zsold reményében. Giron nem tudta elérni a légió alakulatainak egy egységbe való összevonását, sem a lengyel légióba való betagozódását, ezért lemondott alezredesi rangjáról, és az elbocsátását kérte a honvédségtől, amit július 23-án engedélyeztek is.

A huszárezredek ruházata meghatározó volt, az azonos színű ezredeket a csákó és gombok színe különböztette meg egymástól. A legénység ruházatának zsinórozása sárga-fekete, a tiszti sárga gombos arany zsinórozású, a fehér gombos ezüstzsinórozású volt. A mente fekete prémmel volt szegélyezve. 1848 őszétől új huszárezredek felállítását is elhatározták, még lovas honvédezred néven. A későbbi honvéd huszárezredekre, majd folytatólagos hadrendi számmal huszárezred megnevezést használtak. Az öltözet egyszerűbb lett, mint a régi huszárezredeké. A dolmány és a mente hosszabb lett, valamint csak öt pár zsinór volt rajta a régebbi 15-17 helyett. A szabadságharc időszaka alatt a már meglévő 12 huszárezred mellet további 6 huszárezredet szerveztek meg melyeknek megnevezése és származása a következő volt:

  • 13.( Hunyadi-) huszárezred: 1848 októberében kezdték el szervezni a Hunyadi szabadcsapat lovasságából és újoncokból,
  • 14.( Lehel-) huszárezred: 1848 októberében kezdték az ezredet szervezni a Jászkun kerületben önkéntes, majd sorozott újoncokból,
  • 15.( Mátyás-) huszárezred: Az ezred Erdélyben alakult, a Berzenczey László által szervezett önkéntes lovasságból, majd Székelyföld, utoljára, pedig egész Erdély területéről sorozott legénységből,
  • 16.( Károlyi-) huszárezred: gróf Károlyi István, a nagybirtokos arisztokrácia jeles hazafias képviselője tett ajánlatot a megszervezésére. Anyagi fedezetére felajánlotta az úrbéri földjeiért járó kártalanítás összegét,
  • 17.( Bocskai-) huszárezred: Az ezred felállítása 1848. november végi kezdettel indult meg, a Hajdú kerületben alakuló Bocskai önkéntes csapat lovasságának bázisán,
  • 18.( Attila-) huszárezred: Az ezredet már 1848 novemberében elkezdték szervezni, de harcba csak 1849 nyarán kerültek. Komáromban folytak a szervezési munkálatok.

A huszártisztek két fajta lovassági szablyát használtak a szabadságharc időszaka alatt, az 1827 M. és az 1845 M. lovastiszti szablyákat. Az 1827 M. lovastiszti szablya érdekessége, hogy még egy plusz kihajtható markolatkengyellel volt ellátva, ezáltal jobban védte a kezet. Az 1845 M. lovastiszti szablya érdekessége abban ált, hogy ez volt a Császári és Királyi hadsereg első kosaras kardja.

Az 1848-49-es szabadságharcot vívó magyar hadsereg a kor színvonalán álló erős, reguláris fegyveres erő volt. Szinte példa nélkül állt ez az akkori Európában, hiszen a kontinens más népeinek, melyek ugyanakkor szálltak harcba nemzeti függetlenségükért, a polgári átalakulásért, vagy a demokratikus szabadságjogok kiteljesítéséért, céljaik érdekében nem sikerült hasonló haderőt létrehozniuk.

Források:

http://hu.wikipedia.org/wiki/1848%E2%80%931849-es_honv%C3%A9dsereg

http://hadszemle.com/az-184849-es-forradalom-es-szabadsagharc-honved-lovassaga-i-resz/

http://epa.oszk.hu/00000/00018/00004/pdf/hk_1998_01.pdf

Magyar Hadtörténet

Az 1848-49-es szabadságharc és forradalom magyar szemmel

/Készítette: Lieber Zsanett/

1848 tavaszán Európa országaiban forradalom tört ki több okból kifolyólag. Az előző években nagyon rossz volt a termés, ami az élelmiszerárak emelkedését vonta maga után, ezzel is nehezítve az emberek életét, ez a legtöbb társadalmi csoportot érintette ez a gazdasági válság. Ezen felül még a társadalmi problémák is fokozták a feszültséget, mivel több országban még csak kialakulóban volt a polgárosodás. Különböző eszmék hatották át a forradalmat (liberalizmus, nacionalizmus, szocializmus) és minden nép más céllal indult a forradalomba, hogy kivívja azt magának.

Az 1847-48-as rendi országgyűlésen jelen volt Kossuth Lajos, mint Pest megye követe, itt javarész az adminisztrátori rendszert támadta, ezzel a hozzáállással konzervatív támogatókra tett szert. A forradalmak hírének hatására Kossuth március 3-i felirati javaslatában reformok végrehajtását javasolta, az alsótábla többsége szinte azonnal mellé állt. A felirati javaslatban szerepelt például a kötelező örökváltság, a közteherviselés és a felelős kormány is. A felsőtábla nem mert nemmel reagálni a javaslatra, így inkább nem is nyilatkoztak ez ügyben, viszont a forradalom március 13-án Bécsbe ért, ezért 14-én elfogadták a javaslatot. Ez a hír gyorsan eljutott Pestre, olyannyira, hogy 15-én már ki is tört a forradalom. A Fiatal Magyarország maga mellé állította az egyetemistákat és a polgárokat, elfoglalták Landerer nyomdáját és cenzúra nélkül kinyomtatták a 12 pontot, ami a követeléseiket tartalmazta és a Nemzeti dal című verset, amit Petőfi költött. Délután a Nemzeti Múzeum előtt gyülekeztek, majd a Városházára mentek, ezután átvonultak a Helytartótanács épületéhez és kiszabadították Táncsics Mihályt. Este a Nemzeti Színházban a Bánk bánt adták volna, ehelyett Egressy Gábor, színész elszavalta a Nemzeti dalt, ezzel le is zajlottak a forradalmi események. Az Államtanács nem akart engedni a követeléseknek, még a pesti forradalom hírére sem, viszont István nádor március 17-én Batthyány Lajost kinevezte a felelős kormány miniszterelnökének.

Törvényes keretek között április 11-én az uralkodó szentesítette törvényekben megszületett a polgári és alkotmányos Magyarország, ezt nevezzük áprilisi törvényeknek. Felszámolták a rendi kiváltságokat, az állami kárpótlással felszabadították a jobbágyságot. Magyarország ténylegesen alkotmányos monarchia lett, viszont az Ausztriával való viszony nem tisztázott. Ezt igyekeztek tisztázni, a megoldást a magyar hadügy- és pénzügyminisztérium beolvasztásában látta az Államtanács és az osztrák kormány, ebbe viszont a magyar vezetés képtelen volt belenyugodni. Batthyány Lajos többször kérte, hogy a magyar sorozású ezredeket küldjék haza, de ezt megtagadták tőle, utasítást adott május 16-án, az első tíz honvédzászlóalj toborzására. Kossuth szerződést kötött és forgalmazásra kerültek a magyar bankjegyek június 17-én, valamint az új országgyűlésen megszavaztatta a 200000 újoncot és a felszerelésükhöz szükséges pénzt. A nemzetiségiek autonóm területet és saját nemzetgyűlést akartak, de a magyar kormány elzárkózott ettől a kérdéstől, így a nemzetiségi vezetők a bécsi kormányzatra támaszkodtak, ahova nem ért el a magyar hatalom. Ezért 1848 nyarán sok nemzetiségi fegyveres lázadás tört ki. A bécsi kormány Horvátország élére állította Jellacic-ot, aki Magyarország összbirodalmi alárendeltségét követelte és akinek javaslatára augusztus 31-én az uralkodó megszüntette az önálló magyar hadügy-, pénzügyminisztériumot. A magyar vezetés nem fogadta el a törvények visszavonását, ezért szeptember 11-én Jellacic csapatai átlépték a Drávát és a Balaton déli partjai felé haladtak fosztogatva, minek következtében azokon a területeken népfelkelések zajlottak. Az országgyűlés vállalta a harcot, elrendelték az újoncozást, kormánybiztosokat küldtek ki, a parasztság megnyerése érdekében eltörölték a szőlődézsmát szeptember 15-én. Batthyány Lajos lemondott a miniszterelnöki posztról és ügyvezetőnek állt, Kossuthtal Országos Honvédelmi Bizottmányt választottak, István nádor is lemondott. Pákozdnál Jellacic csapatai megtámadták a magyarokat szeptember 29-én , de vereséget szenvedtek, így a magyaroknak volt idejük a haderő kiépítésére, Jellacic seregei pedig Bécs felé vették az irányt. V. Ferdinánd nevében október 4-én feloszlatták az országgyűlést, majd 6-án forradalom tört ki Bécsben. A magyarok nem lépték át még mindig az osztrák határt, mert a birodalmi tanács hívására vártak, de Kossuth közbelépése után megindult a sereg. A magyarok csúf vereséget szenvedtek Schwechatnál a Csehországból vonuló Windisch-Gratz csapatai elleni csatában, akik a bécsi forradalmat is leverték. Császári haderő immár nyíltan szembe fordult a magyar kormánnyal. Eközben a román parasztok és határőrök rátörtek a magyar kastélyokra, falvakra. November 29-től az erdélyi magyar erők élén áll Bem József, aki 1849 márciusára kiverte az osztrákokat és a segítő oroszokat Erdélyből. Ezzel szilárd hátországgá vált Erdély. Az osztrák trónt december 2-án Ferenc József foglalta el, aki általános támadást indított Magyarország ellen. Ekkor a magyar főerők élén Görgey Artúr állt, akit Kossuth nevezett ki és győzelmeket várt tőle, mert ígéretesnek gondolta. Kossuth megdöbbenésére Görgey 1849január 4-én feladta a fővárost, ezzel megőrizve hadseregét, mivel tudta, hogy ha megküzd Windisch-Gratzcel, akkor a főváros romokban fog heverni. Másnap Görgey kiadta a Vác-i kiáltványt, és a Felvidék felé vonult, hogy elvonja Windisch-Gratz főerőit Debrecen megtámadásától, ugyanis a kormány oda települt át. Görgey csapatai szép lassan ütőképes hadsereggé fejlődtek, ennek bizonyítéka a Branyiszkói-hágó elfoglalása február 5-én, majd egyesülhetett a Tiszánál gyülekező magyar erőkkel. A Kápolnai ütközet fővezérévé Kossuth Dembinskit nevezte ki Görgey helyett (váci kiáltvány miatt nem bízott meg benne), aki csapataival vereséget szenvedett február 26-27-én. Mivel Windisch-Gratz úgy jelentette, hogy szétverte a teljes felkelést március 4-én kiadták az olmützi alkotmányt, amiben Magyarországot tartományi szintre süllyesztették, ezt a magyar kormány nem fogadta el, így a harc tovább folytatódott. Klapka, Damjanich és Görgey alkalmatlannak vélték Dembinskit a parancsnokságra, ezért felmondták az engedelmességet, amit Kossuth azzal tudott lecsillapítani, hogy ideiglenesen Görgeyt nevezte ki főparancsnokká. A vezetés bekerítő hadműveletet eszelt ki Windisch-Gratz ellen. Az április 2-ai hatvani csatában el kellett Görgeynek hitetnie Windisch-Gratzcel, hogy a főerők ellen harcol, ez itt még sikerült is. Viszont 4-én Tápióbicskénél lelepleződött a csel, de itt is és 6-án Isaszegnél is győzelmet arattak a honvédek. Gödöllőhöz már késve érkezett a hadtest és kicsúsztak a harapófogóból.

Az április 14-én tartandó országgyűlés népgyűléssé bővülve az olmützi alkotmány és a tavaszi hadjárat győzelmeinek hatására a magyar országgyűlés kimondta a Habsburg-ház trónfosztását és Kossuth javaslatára Magyarországot független államnak kiáltották ki. Kossuth ezektől a lépésektől elismerést és külső támogatást várt, de ez nem következett be, nem sikerült javítani az ország külpolitikai helyzetén. Ferenc József május 1-én segítségért folyamodott I. Miklós cárhoz, aki segített is neki, mivel a nagyhatalmak is jóváhagyták azt. Május 2-án Kossuth Lajost megválasztották kormányzónak, az új alkotmányos kormány élére pedig Szemere Bertalant nevezték ki. Május 9-én I. Miklós cár kiáltványban tudatta a világgal, hogy Ausztria segítségére siet. A honvédség új célt talált magának, ami nem más volt, mint Buda, ami óriási lelkesedést váltott ki és május 21-én már vissza is foglalták a várat sok tűz és vér által, így az ország nagy része magyar ellenőrzése alá kerülhetett.

Június elején az osztrák és orosz hadsereg együttesen megindította támadását Magyarország ellen, a császári hadsereg főparancsnoka Haynau lett. Eközben a magyar kormány eredményeket ért el a nemzetiségi kérdésekben, bár a területi autonómia megadásától még mindig elzárkóztak. Végül július 28-án nemzetiségi határozatot adtak ki, amely magába foglalja a széles körű nyelvhasználatot, az önálló egyházi ügyek intézését és a magyar nyelvet tették államnyelvvé, ezzel egy időben a zsidóság egyenjogúsítása is megtörtént.

Görgey azon dolgozott, hogy az osztrák-orosz hadtesteket legyőzze, szerinte az erőket Komárom környékén kellene összpontosítani, ezt Kossuth elfogadta, mégis Dembinskiék ötletét preferálta, miszerint Szeged alkalmasabb lenne erre a célra, mert vereség esetén elmenekülhetnek az országból. Augusztus 9-én már Temesvárnál csatáztak, Dembinski nem boldogult a helyzettel, így Bem vette át a parancsnokságot, de így is döntő vereséget szenvedtek a magyarok. Kossuth és Szemere lemondtak kinevezéseikről, előbbi személy több tábornokkal együtt Törökországba emigrált, 11-én pedig Görgeyre ruházta át a hatalmat, aki 13-án Világosnál feltételek nélkül tette le a fegyvert az oroszok előtt. Az október 2-áig harcoló honvédek is megadták magukat, bízva a kegyelemben, de az osztrákok vérszemet kapva inkább bosszút álltak. Az osztrákok Kossuthot kérték a törököktől, akik ezt megtagadva segítséget kértek az angoloktól, így először Angliába, majd Amerikába került Kossuth Lajos. A megtorlást tovább folytatva a császári törvényszék ítélete alapján gróf Batthyány Lajost Pesten, a honvéd sereg 12tábornokát és egy ezredesét pedig Aradon végezték ki.

A magyar hadtörténet legfényesebb hónapjai voltak ezek, amik szabadságharccal zajlottak, bár elbukott, de mégis nagy jelentőséggel bírt és megváltoztatta az emberek nézeteit és hozzáállását is a különböző országokhoz. A bukáshoz hozzájárult a nemzeti kérdés megoldatlansága és annak fel-felvetése, valamint a hatalmi egyensúly megingása és a nagyhatalmak közötti viszonyok alakulása és engedékenysége vagy éppen keménysége. A megtorlás pedig még mai szemmel nézve, a törvények és a büntetések tisztán látása révén is kifejezetten véres és kegyetlen volt.

Források: Száray Miklós: Történelem III.

    Történelem érettségi adattár

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az 1849-es tavaszi hadjárat

/Készítette: Nagy Andrea/

1848. december 2-án V. Ferdinándot a kamarilla lemondatta. A Habsburg-család unokaöccsét, a 8 éves Ferenc Józsefet nyilvánította osztrák császárrá és magyar királlyá. Néhány nap múlva megindult Windischgratz a “rebellis” Magyarország megrendszabályozására.

A Görgei Artúr parancsnoksága alatt álló mindössze 25 ezer, nagy részben kiképzetlen honvéd állt szemben a császári sereg 44 ezer katonájával. Kossuth, a Honvédelmi Bizottmány elnöke a Dunántúlon visszavonuló seregvezérektől aktív védekezést kért. Görgei Pozsony térségéből, Perczel a Muraközből húzódott Buda-Pest felé. Perczel tábornok Mórnál csatát vesztett, Görgei pedig a túlerő elől harc nélkül visszavonult. Windischgratz megállítására csak egyesüléssel tudtak volna kísérletet tenni. Kossuth és a baloldal a megegyezést kereső ún. békepárttal szemben keresztülvitte, hogy a Honvédelmi Bizottmánnyal az országgyűlés is költözzön Debrecenbe. Ez biztosította, hogy a forradalmi hatalom törvényes alapokra kerüljön.

Batthyány Lajos és Deák Ferenc békeküldöttséggel a másik irányba indult: fölkereste Windischgatzet. Windischgratz a diadalmas hadvezér szerepében tündökölt, Batthyányt pedig, aki hazájához és az uralkodóházhoz mindvégig hű volt, börtönbe záratta. Föltétlen megadásra azonban az országgyűlés békülékenyei sem voltak hajlandók. Visszautasította a föltétel nélküli fegyverletételt Görgei is. Január 5-én Vácott kiáltványt bocsátott ki, melyben a 48-as alkotmány védelme mellett tört lándzsát, de mind a köztársasági törekvésektől, mind a Honvédelmi Bizottmánytól elhatárolta magát. Görgei a bányavárosokba vonult téli pihenőre. Innen azonban a fel-dunai hadtest  a hodrusbányai és szélaknai kettős vereség következtében kiszorult. Február 5-én viszont Guyon Richárd hadosztálya nyolcórás harcban áttört a jeges Branyiszkói-hágón. A fel-dunai hadtest előtt megnyílt az út a Tiszához. Klapka Tokajnál megállította a vérszemet kapott Schlicket, aki, miután Görgei is megérkezett, sürgősen visszavonult. Perczel korábban kiverte a kényelmeskedő Windischgratz elővédjét Szolnokról. Az erdélyi hadsereg új főparancsnokot kapott. A lengyel szabadsághős, Bem karácsonyra visszaszerezte Kolozsvárt.

Debrecenben szinte mindent elölről kellett kezdeni. A baloldal követelésére a hazaárulókat törvényen kívül helyezték. Fölállították a vésztörvényszékeket. A honvédzászlóaljak száma száz fölé emelkedett. A szabadságharc anyagi és katonai ereje az ellenség gyűrűjében, belső viták közepette is tovább nőtt. Bem 1849 márciusára nehéz téli harcokban egész Erdélyből kitakarította az osztrák és az első ízben beavatkozó orosz csapatokat. Sikeresen egyesítette a korszerű harcászatot a forradalmi harcviselés módszereivel. A gyalogságtól hallatlan menetteljesítményeket kívánt.

A tüzérség támadásnál és visszavonulásnál egyaránt az első vonalban dolgozott. Támaszkodott, sőt számított népfölkelésre. A levert nemzetiségi felkelőknek büntetlenséget adott.

Kossuth tudta, hogy a liberális középnemesség, a magyar “középrend” támogatása nélkül a forradalmi vívmányokat nem lehet megvédeni. Ezért követett el mindent annak érdekében, hogy a a nemesség többségét az önvédelmi harc táborában megtartsa. A hadsereg egységét és hűségét a polgári kormányzathoz a győzelem érdekében feltétlenül meg kellett őrizni. 1849 telén a Tisza mögött számottevő fegyveres erő gyülekezett. Kossuth Dembinski Henriket nevezte ki fővezérré. Dembinski a rendelkezésére álló erőkkel február végén Kápolna térségében ellentámadást indított. A haditerv jó volt, de az ügyetlenül végrehajtott mozdulatok miatt a kétnapos ütközet után a magyar főtisztek tiltakozása ellenére a Tisza mögé vonta vissza. Görgei az elégedetlen tisztek élére állt, és Dembinskinek az engedelmességet megtagadta. Kossuth első fölháborodásában Görgeit haditörvényszék elé akarta állítani. A táborban azonban meggyőződött arról, hogy a Honvédelmi Bizottmányhoz hű tábornokok is alkalmatlannak tartják Dembinskit a fővezérségre. Görgei képességeiben viszont megbíznak. Ekkor, a honvédelem érdekében Kossuth a harcolni kész Görgeire bizta a fősereget.

Az 1848/49-es magyar függetlenségi háború egyik legsikeresebb katonai hadművelete a Klapka György és Bayer József vezérkari ezredesek által kidolgozott haditerv gyakorlati végrehajtása volt, mely a tavaszi hadjárat néven vált ismeretessé a magyar hadtörténelemben. A terv elgondolása szerint a Görgey Artúr tábornok, ideiglenes fővezér vezette négy magyar hadtest (I., II., III. és VII.) célja a Windisch-Grätz herceg tábornagy irányítása alatt lévő császári-királyi fősereget Pest-Buda előterében, Gödöllő környékén körülzárni és megsemmisíteni. Április 2-án Hatvan-Hort között Gáspár csapatai a III. hadtest segítségével visszaverték a támadáshoz felfejlődött Franz von Schlik altábornagy vezette III. hadtestet. Az első magyar győzelem a mieinknek megfelelő ösztönzést, az ellenfélnek nagy bizonytalanságot okozott. Április 4-én Tápióbicskénél az I. hadtest csapatai vereséget szenvedtek a Jellačić horvát bán vezette I. hadtest utóvédjétől, de a vereséget győzelemmé változtatta az időközben beérkezett III. hadtest Wysocki hadosztálya. Tápióbicske azzal a következménnyel járt, hogy kiderült a magyar csapatok oldalazó hadmozdulata, de – hála az elégtelen császári hírszerzésnek – Windisch-Grätz arra törekedett, hogy csapatait Gödöllő környékére vonja össze. 1849 Nagypéntekén, április 6-án Isaszegnél újfent az I. hadtest bocsátkozott harcba, de az osztrákok ellentámadásakor a Királyerdőbe beérkező Damjanich-hadtestet cserbenhagyta futásával. A válságos helyzetet Görgey Artúr tábornok mentette meg, aki Klapka csapatait visszafordulásra bírta. Az ideiglenes fővezér megjelenése új lelket öntött a szétzilált I. hadtest tisztjeibe és honvédeibe. A tavaszi hadjárat döntő pillanata ekkor következett be. Klapka lovát a harctér felé fordította, s újra támadásra küldte hadtestét. A lángoló Isaszegről kiűzték a császáriakat. 1849. április 7-én került sor a gödöllői Grassalkovich-kastélyban arra a haditanácsra, melyen Kossuth is jelen volt. A hadjárat folytatását illetően két nézet alakult ki. Kossuth elképzelése szerint a magyar csapatok haladéktalanul induljanak a főváros, Pest-Buda visszavételére, míg Görgey azt indítványozta, hogy a magyar fősereg egyik hadtestét hagyják a főváros előterében, a többi hadtest pedig induljon el a Duna bal partján az ostromlott komáromi erőd felmentésére. Végül Görgey elképzelését fogadták el, miszerint a főváros alatt lévő császár kénytelen lesz Pozsony felé hátrálni. A második hadműveleti szakasz és Budavárának bevétele. Május közepére egy-két vártól eltekintve Magyarország egész területe felszabadult. Kossuth április 14-én a képviselőháznak a debreceni Nagytemplomban tartott nyilvános ülésén kimondatta a Habsburg-ház trónfosztását és Magyarország függetlenségét. De gondolni kellett a végső győzelem utáni berendezkedésre is. A jogi helyzet alapján még mindig V. Ferdinánd magyar király serege harcolt az alkotmánysértők ellen. A végső győzelem 1849. május elején a legtöbb magyar politikai és katonai vezető számára valószínűnek tűnt. A Habsburg-abszolutizmus katonai döntést akart, bármi áron. Április elején az udvarban belátták, hogy erre nem képesek. A kamarilla ekkor I. Miklós cárhoz fordult. Az orosz önkényuralkodó május 9-én kiáltvánnyal tudatta a világgal, hogy Ausztria segítségére siet. A magyar szabadságharc végzetesen elszigetelődött, és sorsa a belső viszonyoktól függetlenül megpecsételődött. Június elején megindult a császári és a cári hadsereg összehangolt támadása a forradalmi Magyarország ellen.

A hadjárat mérlege

A tavaszi hadjárat során a magyar fél mindegyik hadszíntéren létszámhátrányból képes volt megverni a császári hadakat, és az akaratát rá tudta kényszeríteni az ellenségre. A főhadszíntéren elért sikerekbe jelentősen belejátszott a magyar hadvezetés rugalmassága, és a különböző seregtestek többnyire jól összehangolt munkája. Ehhez képest a császári alakulatok létszámbeli fölényük ellenére csak annyit voltak képesek elérni, hogy a döntő vereséget – visszavonulással – mindannyiszor elkerüljék. A sikeres tavaszi hadjárat biztosította az ország erőforrásait a kormányzat és a hadsereg számára, ami megteremtette a lehetőséget az ellenállás sikeres folytatására, a politikai önállósodásra, és az időt a felkészüléshez egy újabb hadjáratra. A magyar sikereket azonban némileg beárnyékolta, hogy majd minden hadszíntéren jelentős erők voltak lekötve a frontvonal mögött: így Arad és Temesvár ostromával az egész V. hadtest, Gyulafehérvár ostromával Bem legjobb csapatai foglalatoskodtak. E tekintetben az egyetlen sikeres akció Buda bevétele volt.

Forrás:     http://hu.wikipedia.org/wiki/Tavaszi_hadj%C3%A1rat

http://erettsegizz.com/tortenelem

http://patacsipilvax.hu/2011/04/02/a-tavaszi-hadjaratrol/

 

Az előkészületek folytatódtak, miközben nem vettünk észre egy apróságot. A Húsvét az idei esztendőben igen korai időpontra érkezett – április 1 -, így az eredeti elképzelésünk, miszerint március 31-én jönnek az erdélyi barátaink, teljesen tarthatatlan. Ez az időpont azért lett volna jó, mert a Tavaszi Emlékhadjárat eseményeibe szerettünk volna bekapcsolódni. Ugyanakkor kiderült, hogy a hatvani ünnepséget március 31-re hozták előre, miközben a boldogi csata maradt április 2-án. A boldogi csata nem elírás, hanem az a helyzet, hogy a hadtörténetben hatvani csataként bevonult esemény a két település között történt, így mindkét település megemlékezik róla, és természetesen magáénak tartja. Ráadásul a hatvani hagyományőrzők állítólag összevesztek a többi hagyományőrzővel, így nem hangolták össze az emlékhadjárat eseményeit, ami azt jelentette, hogy a hatvaniak kimaradtak belőle. Bennünket ez annyiban érintett, hogy ehhez igazítottuk a programjainkat. Ezek után időpont módosítást kellett kérnünk, amit a pályázat finanszírozója engedélyezett. Így a vendégeink csak április 2-án este tudtak elindulni Gyergyószentmiklósról, és másnap, 3-án, szerda reggel érkeztek meg. Helyzetünket tovább nehezítette az időjárás. A szokatlanul hideg idő, és az eső nemcsak megkeserítette a napjainkat, hanem tevőlegesen is beleszólt, hiszen ezért maradt el néhány előre betervezett program – amit természetesen pótoltunk.

 

Az első utazás

2013. április 3-7

2013. április 3. szerda

Szerda reggel 8 óra körül érkeztek meg a vendégeink Mátrafüredre. Itt volt a szállásuk, mert a hatvani kollégiumban nem tudtunk megfelelő szállást biztosítani. Igaz, így kicsit messzebb kerültek az iskolától, de a helyi utazásokat lebonyolító cég a többletutazás miatti plusz költségeket átvállalta. Ezúton is köszönet a Franco Touristnak!

Reggeli után rövid pihenésre kaptak lehetőséget, majd indultak Hatvanba, az iskolába.

Nagy várakozással várták a tanulók őket. A találkozás kicsit félszegre sikeredett, de hamar feloldódtak a vendégeink. Az iskola igazgatója, Fehér Józsefné köszöntötte őket, majd rögtön munkához láttunk. A közös “órán” ismertettem a projekt célját és a programot, majd Langa Éva tanárnő a nonprofit szervezetekről tartott előadást nekik. Ebéd után buszra szálltunk, és indultunk Jászberénybe, ahol a Tavaszi Emlékhadjárat helyi megnyitó ünnepségére sietünk.

A megnyitón mindenki rendesen átfázott, így jól esett bemenni a sportcsarnokba, ahová a hideg idő miatt áthelyezték a kirakodóvásárt, és a nagyszínpadot. Néptánccsoportok mutatták be a műsoraikat, ami mindenkit lekötött. Túl sok időnk nem volt, mert Horton vártak minket a hagyományőrzők, legalábbis úgy beszéltük meg, de mire odaértünk már senki nem volt a megbeszélt helyszínen. No de nem azért mert késtünk volna, hanem a hideg idő miatt mindenki hazasietett. Hogy az előre megtervezett programok közül semmi se essen ki, ezért úgy döntöttünk, hogy a boldogi Tájház meglátogatását előre hozzuk. Itt a boldogi hagyományokról meséltem a gyerekeknek, amiben nagy segítségemre voltak a boldogi résztvevők.

Nézzük, hogy erről a napról mit írtak a diákok:

Antal Erika /Gyergyószentmiklós/:

Este 8 órakor indultunk Gyergyószentmiklósról. Kicsit félve indultunk neki, tele izgalommal, mert annyi sok rossz véleményt hallottam a magyarországiakról, ugyanakkor azt is tudom, hogy minden évben jönnek a testvériskoláinkból, és ha velük találkoztunk, akkor semmi rosszat nem tapasztaltam. Egész éjjel utaztunk, igaz aludni nem sokat tudtunk, mert a sofőr csak hajnalra tudta megcsinálni a fűtést, pont akkor, amikor már Magyarországra értünk. De végül is az út a hosszúsága ellenére nem volt rossz, mert jókat beszélgettünk a többiekkel.

Reggel 8 óra körül értünk Mátrafüredre, ahol a szálásunk volt. Egy gyors reggeli és egy forró zuhany után mindenki sietett az ágyba. Keveset pihentünk, mert az iskolában már vártak minket. Rövid buszozás után értünk Hatvanba, ahol nagyon nagy szeretettel fogadtak minket. Rövid ismerkedés után kezdődött a munka. Kiss György tanár úr ismertette a programot és a program célját, majd egy előadást hallgathattunk meg a vállalkozásokról és a különböző szervezeti formákról, meg a nonprofit szervezetekről. Érdekes volt, mert ilyen témákban nem nagyon vagyok jártas.

Ebéd után indultunk Jászberénybe, ahol egy megnyitó ünnepségen vettünk részt. Igazán nagy élmény volt. A lovas huszárok látványa, ahogyan rendben felsorakoztak, a fúvószenekarnak az előadása tényleg lenyűgözött. Hallhattunk egy énekestől székely népdalokat is – csak azért gondolom, hogy székely népdalok voltak, mert mindet ismertem, sőt halkan énekeltem is az énekessel. Az ünnepséget az tette látványossá, amikor a huszárok és a hagyományőrzők sorba rendeződtek és elindultak a koszorúzás helyszínére. Mi a sportcsarnokba mentünk, mert a kirakodóvásár és a színpadi produkciók a hideg, esős idő miatt az eredeti helyszínről ide lettek átrakva. Kicsit csalódás volt a vásár, mert kevés árus volt, inkább kézműves foglakozásokba lehetett bekapcsolódni, ami elsősorban a kicsi gyerekeknek szólt. Közben a színpadon néptánccsoportok szerepeltek, akiket nagy örömmel és érdeklődve hallgattunk. Nem sok időt tölthettünk itt, mert igyekeznünk kellett Hortra, ahol a helyi hagyományőrzők vártak minket.

Hortra érve csalódással vettük tudomásul, hogy a hagyományőrzők nincsenek sehol. A hideg idő és az eső őket is elriasztotta, ezért senki nem jött el közülük. Kicsit tanácstalanul várakoztunk, majd a tanárok úgy döntöttek, hogy ne hagyjuk veszni az időt, elmegyünk Boldogra, ahol a Tájházat megnézzük. Újabb buszozás, és hamarosan már Boldogon is voltunk. Nekünk fura volt a falu neve, de a boldogi tanulók elmagyarázták a név eredetét. A török időkben az egyik falu népe elmenekült a törökök elől, és új helyet kerestek maguknak. amikor a mostani falu helyére értek, akkor az elöljáró leszúrta kardját és azt mondta, hogy itt leszünk boldogok. A tájházban a hatvani diákok és Kiss György tanár úr meséltek a helyi népi hagyományokról, népviseletről. A hideg miatt úgy nem sokat időztünk, hiszen átfagyva, éhesen, és egy átutazott éjszaka után mindenki nagyon fáradt volt. Ezért indultunk a szállásra, ahol a vacsorát követően, szinte fél óra múlva már mindenki az igazak álmát aludta.




 

 

Juhász Dóra:

Nonprofit szervezetek

Az órán a nonprofit szervezetekkel ismerkedhetünk meg. A gazdasági tárgyak tanulása során főként profitorientált vállalkozásokról tanulunk, így érdekes kiegészítés volt.

Alapítványokról már mindannyian hallottunk. Meglepő volt, hogy ezen kívül mennyi féle nonprofit szervezet létezik. A nonprofit jelleghez automatikusan kapcsoltuk a közhasznúságot, de kiderült, ez a két jellemző nem mindig jár együtt.

Ha az emberek valamilyen cél érdekében együtt akarnak tevékenykedni, valamilyen szervezetbe tömörülnek. Ha a cél valamilyen gazdasági tevékenység során nyereség elérése, akkor profitorientált szervezetet hoznak létre (pl. bt, kft), ha nem a nyereség a lényeg, akkor nonprofit szervezetet (pl. sportegyesület, politikai párt, nonprofit gazdasági társaság). A nonprofitok között lehetnek közhasznúak is, törvény szabályozza, mik ennek a feltételei. A közhasznú szervezetek kaphatják a személyi jövedelemadó 1% -át.

A szervezeti formákat megismerve választottuk ki a nonprofit korlátolt felelősségű társaságot, mint számunkra előnyös formát. A társaság létrehozása, működtetése hasonlít a forprofit kft-re. Társasági szerződéssel, cégbírósági bejegyzéssel jön létre, a legfőbb szerve a közgyűlés, aki megválasztja az ügyvezetőt és a legfontosabb kérdésekben dönt. A lényeges különbség, hogyha keletkezik nyereség, azt a közhasznú cél szerint kell felhasználni, illetve megszűnéskor az alapításhoz képesti többletvagyont hasonló cél érdekébe kell állítani, tehát az alapító nem juthat nyereséghez.

A szervezeti formáról való döntés után a társasági szerződés további lényeges pontjairól döntöttünk. Az alapítók virtuálisan fejenként 20.000,- Ft-nyi törzstőkével alapítják a vállalkozást. Ügyvezetőnek pedig határozatlan időre megválasztottuk Kiss György tanárurat. Arról is döntöttünk, hogy ő egyedül képviselheti a céget (önálló cégjegyzés). A társaság fő célja a hagyományőrzés, ezért kiállításokat szervez majd és kiadványokat állít elő.

 

 



 


 


 



 



 



 



 


 


 



 


 

 

 

2013. április 4. csütörtök

A második nap közös programja 8óra 30 perckor kezdődött, a gyergyóiak megérkezésével az iskolába. A második óra azzal telt, hogy a gyerekek kötetlen beszélgetés formájában elevenítették fel az előző nap eseményeit, illetve bemutattuk nekik az iskolánkat. A harmadik órában lehetőségük nyílt a vendégeknek, hogy beüljenek egy-egy órára, amivel éltek is. Kicsöngetés után igyekeznünk kellett a Városi Televízióba, ahol már vártak minket. Jagodics Milán, a televízió vezetője nagy örömmel fogadott bennünket, és lelkesen mesélt a stúdió működéséről, munkájukról. A gyerekek kipróbálhatták a súgógépet, amit a híradós bemondó rendszeresen használ. Nehezen tudtuk a diákokat elhúzni a stúdióból, de várt minket az ebéd, ami azért is volt fontos, mert Tápióbicskén a Tavaszi Emlékhadjárat kezdő időpontja vészesen közelgett. A “csata” az eredeti helyszínen folyt, azaz Nagykáta és Tápióbicske között, a Tápió folyó hídjánál, amit a hagyományőrzők eredeti formájában állítottak helyre. Éppen a megnyitó kellős közepére értünk oda, de a késésünkről nem mi tehetünk, hanem az volt a gondunk, hogy nem engedték a rendezvény közelében leparkolni a buszunkat, így igen sokat kellett gyalogolni. A megnyitó után lehetőség nyílt a kirakodóvásárban egy kis szabadprogramra. Igaz a talaj teljesen át volt ázva, kicsit sártaposásba mentünk át, de számomra úgy tűnt, hogy a gyerekeket ez egyáltalán nem zavarja. A csata igen sokáig elhúzódott, úgyhogy átfagyva, éhesen indultunk hazafelé. Erről a napról így írnak a diákok:

 

Sóss Réka /Hatvan/:

A Határtalanul program első napja után csütörtök reggel jó volt találkozni vendégeinkkel. Az első óra után érkeztek, ami nekünk azért volt rossz, mert az első órát mégiscsak végig kellett ülnünk, és szerintem ez mindenkinek rossz volt, hiszen tudtuk, hogy egy nehéz nap előtt állunk. A szünetben igyekeztünk a tárgyalóba, ahol a gyergyóiak már vártak minket. Rövid beszélgetés után végigjártuk az iskolát, bemutattuk a legszebb termeinket. Ők az informatika termektől voltak elájulva, amin nem is csodálkozom, mert az asztalba lesüllyesztett monitorok érdekes látványt nyújtanak. A 3. és a 4. óra óralátogatásokkal telt. Ez abból állt, hogy a diákok választhattak a felkínált órák közül, hogy melyikre mennek be. A legnépszerűbb a történelemóra volt, de mentek elméleti gazdaságtan, angol nyelv, matematika és informatika órákra is. Mi a saját osztályunkba mentünk, és igyekeztünk meggyőzni mindenkit, hogy jöjjenek be hozzánk. Közülünk néhányan már voltunk Gyergyószentmiklóson, és ott is szokás, hogy beülhetünk egy-egy órára. Bizonyárra érdekes lehetett nekik, de erről nem sokat beszélgettünk, mert ebéd után a következő programunk a Városi Televízióhoz tervezett látogatás volt, ahová sietni kellett. A Tv-nél nagy meglepetés várt minket. Kipróbálhattuk a súgógépet, aminek a segítségével a híradó bemondói is szépen tudják mondani a híreket. A televízió vezetője nagyon sokat mesélt a stúdió működéséről, és mi megnézhettük a vágási folyamatokat is, igaz mi ezt nem próbálhattuk ki. A televíziónál szívesen maradtunk volna, de igyekeznünk kellett, ugyanis következő program a tápióbicskei csata volt a tervezett program, amire nagyon kíváncsiak voltunk.


 



 


 

 

 

Péter Ibolya /Gyergyószentmiklós/:

A tápióbicskei csata

Igazából engem sohasem érdekeltek a történelem háborús eseményei. Sokkal jobban megfogott az emberek mindennapjairól, vagy a kultúráról szóló fejezetek. Ezért is fura, hogy éppen én írok a tápióbicskei csatáról, no, de nem az igaziról, hanem a hagyományőrzők által bemutatott, eljátszott csatáról beszélek. Április 4-én délután indultunk el Tápióbicskére, illetve nem is a faluba, hanem – mint megtudtuk a kommentátortól – az eredeti csata helyszínére. Amikor odaértünk, éppen a megnyitó ünnepség zajlott. A hidegben nem esett jól ácsorogni, így alig vártam az ünnepség végét. Mivel a csata kezdetéig még volt időnk, így gyorsan szétszéledtünk a sátoros bazárok között, ahol forró teát is lehetett kapni, kicsit enyhítve szenvedéseinket. Azért az a gondolat vigasztalt, hogy a 48-as őseink még többet szenvedhettek. A forró tea mellett a kirakodóvásár is felmelegítette a lelkemet, annyira, hogy majdnem lemaradtam a csatáról, ami tulajdonképpen akkor sem érdekelt még. Az persze nagyon érdekes volt, ahogyan menetelve vonultak mindenféle egyenruhában a katonák, egyszerre parancsszóra. Aztán a tömeggel együtt a patak hídjához sodródtunk, ahonnan elég jó kilátás nyílott az egész ütközetre. Itt a hídnál beszédek következtek, Hende Csaba is beszédet mondott, majd a hangszórókon keresztül egy hadtörténész el kezdte közvetíteni az összecsapást. És igazából ekkor döbbentem meg, mert a sortüzek, meg az ágyúlövések szinte igaziak voltak. Minden lövésnél összerezdültem, és teljesen a csata résztvevőjének éreztem magam. Ahogy a nagy füstfelhők elleptek minket meg a robbanás ereje a földdarabokat közénk hajította, hát az tényleg olyan volt, mintha igazi ütközetben lennék. A gyalogság és a lovasság is korhű öltözékben volt, ami még valóságosabbá tette az egészet. A lovakat kicsit sajnáltam, főleg, amikor a jéghideg Tápióba belehajtották őket, bár a körülöttem állók azt mondták, hogy az nagy dicsőség, ha a lovas a lovát át tudja a lovát hajszolni a vízen, mert ez azt jelenti, hogy a ló bízik a gazdájában. Igaz volt olyan eset is, amikor a ló nem volt hajlandó belemenni a vízbe.

Mire az osztrákok teljes vereséget szenvedtek, mi is rendesen átfáztunk, és siettünk a buszhoz.

Nagyon nagy élmény volt számomra ez az esemény, ha tehetem, máskor is eljövök egy ilyet megnézni. Sajnos nálunk odahaza ilyenről nem is halottam. Ha lenne, én biztosan részt vennék benne.


 



 



 


 


 



 


 

 

2013. április 5. péntek

Ezen a délelőttön két fontos feladat várt ránk. Egyrészt meg kellett alapítani a virtuális nonprofit szervezetet, amit Langa Éva tanárnő irányított, majd a tervezett kiállításhoz össze kellett gyűjtenünk a kiállítandó anyagot, és a paravánokat fel kellett állítani – de most már, mint a Hagyományőrző Nonprofit Kft tagjai.

Másrészt részt kellett vennünk azon az iskolai megemlékezésen, amelyet Széchenyi István halálának emlékére minden évben megrendezünk. Eredetileg Boldogon szerepeltünk volna, de a húsvéti ünnepek miatt április 2-án rendezték meg, így e program helyett az iskolai megemlékezésen mutathattuk be a tehetséges diákok műsorát.

Ebéd után kis pihenőt tartottunk. A gyerekeink a vendégekkel rövid sétát tettek a városban, majd délután a boldogi hagyományokról tartottam egy előadást. Az előadás után a tanulók a kiállításhoz gyűjtöttek anyagot, amit ki is nyomtattak. Hogy teljes legyen a kép, a széchenyis tanulók, egy kiállítással készültek a palóc népviseletből, illetve estére táncházat szerveztünk.

 

Bedő Barbara /Hatvan/:

Az előző napok nagyon fárasztóak voltak, így pénteken jól esett egy kicsit lazább nap. A cégalapítás érdekes feladat volt, nem is gondoltam, hogy így történik, igaz nem is tanultunk még róla. Jövőre könnyebb dolgom lesz üzleti gazdaságból. A Széchenyis emlékünnepség azért volt érdekes, mert más volt, mint a tavalyi. Tavaly Mesterné tanárnő olvasta fel Széchenyi István életét, majd minden osztályból három ember elhelyezte a virágot a szobornál. Az idén, mivel itt voltak az erdélyi vendégek, egy műsort szerveztünk, ahol nem csak az énekkar, hanem a gyergyóiak is szerepeltek. Elhangzott egy vers, és utána Balázs Renáta két népdalt énekelt. Mindenki csodálkozva hallgatta, mert ilyen szépen énekelve népdalt én még nem hallottam.

 

Kelemen Andrea /Gyergyószentmiklós/:

A boldogi hagyományokról hallott előadás érdekes volt, de végig arra gondoltam, hogy ilyen hagyományok nálunk is vannak, és meglepett, hogy Magyarországon is vannak még ilyenek.

Nálunk is van locsolkodás, de ami nincs, az a lovas hagyományőrzés.

A délutáni és az esti programok igazi meglepetések voltak. A divatbemutatón megcsodálhattuk a palóc népviseletet, igaz csak a lányokét. Nálunk nem használnak ennyi alsószoknyát, hanem csak a rokolya van. Kisalsót is csak a néptáncosok, hogy forgásközben legyen takarás is! A ruhák viszont nagyon szépek. A székely viselet sokkal egyszerűbb, hétköznapibb. A palóc ruhában még le sem lehet ülni.

Az igazi meglepetés a táncház volt. Nálunk is szokott ilyen lenni a hagyományőrző napon, de itt nem is sejtettem, hogy ilyen lehetséges. A hatvani iskolából sokan eljöttek, még ha a táncba nem is álltak be, de annyira jó volt a hangulat, hogy azt el sem lehet mondani. Késő este volt, amikor hazaindultunk. Egész úton énekeltünk, annyira bennünk volt a muzsika.

 

Balázs Renáta /Gyergyószentmiklós/

Nagyon szeretek énekelni, főleg népdalokat. Járok tánccsoportba is, Ördögborda a neve. Az iskolai rendezvényen általában megkérnek, hogy egy-egy népdallal örvendeztessem meg az ünneplő közönséget. Itt Hatvanban is megkértek, hogy az iskolai ünnepségen énekeljek. Nagyon izgultam, mert nem tudtam, mire számítsak. Mi lesz, ha kinevetnek? Szinte senkit nem ismerek, vajon hogyan fogadják majd? Aztán amikor elkezdtem énekelni, olyan csend lett, hogy szinte zavart. De éreztem, hogy mindenki rám figyel. Az ünnepség után a hatvaniak gratuláltak nekem, és én olyan boldog voltam.

 


 






 





 

2013. április 6. szombat

A szombati napra terveztük a hollókői utazást, amit sikeresen teljesítettünk is. Probléma itt is jelentkezett, mivel hideg volt, így a múzeumok még nem nyitottak ki. A falumúzeumot ugyan meg tudtuk nézni, de ott azt a tájékoztatót kaptuk, hogy a húsvét volt az első alkalom, hogy minden nyitva volt, de mivel az idő nem akar javulni, így felesleges nyitva tartani, mert turisták nem nagyon jönnek ilyenkor. Különben a falumúzeumba is csak hosszas telefonálgatás után jutottunk be, pedig előre meg volt beszélve. A terv az volt, hogy a hatvani diákok készülnek Hollókő néprajzából, de a hideg miatt ezt is az iskolában bonyolítottuk le. A várhoz a szemerkélő eső miatt nem mentünk fel. Kicsit átfagyva szálltunk fel a buszra és indultunk vissza az iskolába, ahol már ebéddel vártak minket. Ebéd után kis pihenő, majd elkezdtük a kiállítást összerakni. A paravánokat már korábban felállítottuk, így csak a képek kinyomtatása, és felrakása maradt, no meg a kiállítás megnyitása. Szombat lévén senki nem zavart minket ebben a tevékenységben, így nyugodtan dolgozhattunk. Délután 15 órára készen is lettünk, így kezdődhetett a megnyitó. Kiss György tanár úr mondta a megnyitó beszédet, majd összeálltunk egy közös kép erejéig.

A nap további része a cégalapítás adminisztrációival telt el. A munka kicsit nehezen ment, egyrészt mert mindenki fáradt volt, másrészt már az erdélyi vendégek már igazából az esti utazásra koncentráltak. Munka közben kisebb csoportok húzódtak félre, és megindult a címek, cseréje, meg a tervezgetés, hogy mi lesz, ha mi megyünk Gyergyószentmiklósra. Délután 17 óra körül vendégeink elindultak Mátrafüredre, ahol a vacsora és a buszuk várta őket, mert időben szerettek volna elindulni. A búcsúzkodás rövid volt, főleg azért mert közben el kezdett esni az eső.

Összegzésképpen elmondható, hogy a program magyarországi részét sikeresen teljesítettük. Igaz folyamatosan olyan helyzetekkel kellett szembenéznünk, amelyeket előre nem lehetett látni. Ráadásul a hideg, esős idő rányomta a bélyegét a programokra, még akkor is, ha mindenki felkészült erre. A sok fagyoskodásnak volt azért egy következménye. Az egyik erdélyi kislány, Vaszy Szimonetta szombatra megbetegedett, így ő a hollókői útra el sem tudott jönni. A szálláson maradt, ahol a sofőr felügyelete mellett kúrálgatta magát forró teával és lázcsillapítóval, hogy az esti utat túl tudja “élni”. Este 8 órakor indultak el Mátrafüredről a vendégeink. Mint utólag megtudtuk, elég kalandos útjuk volt, mert a Bucsin tetőn teljesen elromlott a busz, és a szülők mentek értük személygépkocsikkal.

A hatvani rendezvény után pedig elkezdtük a felkészülést a májusi útra.

 

Nagy Katalin / Gyergyószentmiklós/

A szombati nap jónak ígérkezett, mert a délelőtt a hollókői úttal kezdődött, és ezt nagyon vártam. Sohasem voltam ott, de hallottam róla elég sokat. Azt is tudtam, hogy a világörökség része, és hogy majdnem eredeti állapotban maradtak meg házak. Hallottam, hogy mennyire híres a húsvéti szokás még a faluban, és hogy ilyenkor nagyon sok turista érkezik a faluba. Amikor megérkeztünk, kicsit meglepődtünk, mert az ófalu az igazán szép volt, de turista az egy sem, sőt minden zárva volt. Az első dolog, amit észrevettünk, hogy a székely zászló ki van téve az egyik házra. Ez nagyon jól esett. Kiss György tanár úr a templom előtt mesélt nekünk a falu történetéről, a házak stílusáról, a paraszti életmódról. Miután körbe jártuk a falut, akkorra tanár úrnak sikerült kinyittatnia a falumúzeumot. Azt hittük, hogy kicsikét megmelegedhetünk, de csalódnunk kellett, mert odabenn hidegebb volt, mint kinn.

A várba kellett volna felmennünk, de kedvünket szegte az éppen meginduló csepergő eső. Mivel mindenki attól tartott, hogy a vár is zárva lesz, és mivel mindenki meg volt fázva, végül is rávettük a tanárokat, hogy inkább a buszhoz menjünk. Azért is lehetett őket könnyen rávenni, mert ők is fáztak, meg néhányan már közben elmentek a buszhoz, és ezt a tanárok nem is tudták. Így nem volt mit tenni, hajlottak az igazunkra. A hollókői kirándulás kicsit csalódás volt, de a falu az tényleg szép volt, és olyan nyugalmas, csendes, hogy teljesen megkívántam az ilyen kicsi falusi életet.



 




 


 

 

 

 


 


 


 


 


 

 


 


 


 



 



 


 

 


 



 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Előkészületek az erdélyi úthoz

Az előkészületek igazából akkor kezdődtek el, amikor vendégeink elmentek. Szombat este mentek el, és mi már hétfőn tartottunk egy megbeszélést arról, hogy hogyan is kapcsolódunk be a Salamon Ernő Gimnázium Hagyományőrző Napjába. Miután tisztáztuk a feladatokat, és mindenki előtt világos volt, hogy mik is a teendőink, akkor a csöndes háttérmunka vette kezdetét. Hogy mit is jelentett ez a háttérmunka, az rögtön érthetővé válik, ha a második utazás részleteibe beletekintünk.

 

A második utazás

2013. május 8-12

2013. május 8. szerda

Mindenki várta az indulást. Nagyon sok kérdés felmerült az út kapcsán, de előtte pont érettségi szünet volt, így maradt az internet. Szerda reggel korán útra keltünk. Két gyerek, csak az egyik parkolóban tudott csatlakozni, mert Egerben voltak, és a szüleik oda hozták őket. Így az indulás pillanata kicsit kitolódott. Az úton nagyon jó volt a hangulat. Mindenki lelkesen énekelte azokat a dalokat, amelyekkel a gálaesten szerepelünk majd. Amikor az autópályán mentünk, az elég unalmas volt. Alig vártuk, hogy átérjünk a határon.

Nagyon kellett sietnünk, hogy a tervezett látnivalókat meg tudjuk nézni.


Az első komolyabb pihenő Erdély határán, a Király hágón volt. Némi regenerálódás és egy közös fotó után újra buszra szálltunk, és igyekeztünk Kolozsvárra. Kolozsvár csodálatos város. Még belegondolni is fájdalmas, hogy valamikor ez még Magyarországhoz tartozott. Elég gyorsan sikerült leparkolni, és elindultunk megkeresni a főteret. Igazi román népünnepély volt a főtéren, de ez bennünket nem zavart, hacsak azért nem, mert így a tervezett előadás nem hangozhatott el.


Azért a Szent Mihály templom előtt lévő Mátyás szobornál készítettünk egy közös fotót, majd megnéztük Mátyás szülőházát. Itt rövid történelem órán vehettünk részt. Hallhattunk Mátyás uralkodásáról, a középkori magyar királyságról, hogy mekkora hatalom voltunk akkoriban. De a Hunyadi család többi tagját is megismerhettük. Mindenütt alaposan megnéztek minket, amit tanár úr azzal magyarázott meg, hogy mindenki látja, hogy magyarok vagyunk. Igazából ekkor nagyon büszke voltam arra, hogy magyar vagyok. Kicsi séta a belvárosban és újra a buszon ültünk, és indultunk a Tordai hasadék felé.


 



 


 


 

A táj az lenyűgöző volt. Ilyen szépre nem számítottam. Tanár úr elmesélte a szakadékhoz kapcsolódó Szent László legendát, és a bátrak nekiindultak a nagy lejtőnek. Néhányan nem mertük bevállalni a meredeket, de voltak, akik azért lementek. Igaz nem mentek végig, csak az első hídig, de amit meséltek az alapján tényleg gyönyörű lehetett. A túrázók visszaérkezése után gyorsan buszra szálltunk, hiszen szorított minket az idő, és még nagyon messze voltunk. Alig indultunk el, szinte mindenki elaludt. Mire magamhoz tértem már erősen sötétedett.


 


 

 


A szállásra este 10 óra után értünk, bár igazából nem is figyeltem, mert a fáradtság, meg a kacskaringós utak kimerítettek. Igazából egy dologra vágytam, de arra nagyon, hogy lefürödjek, és aludjak.

2013. május 9. csütörtök


Répás Emese /Magyarország/: Gyilkos-tó, Békás-szoros

A csütörtök reggelünk egy finom reggelivel indult, imádtuk az ottani teát és a házi kenyeret. Először az iskolát jártuk körbe, de sok terembe nem jutottunk be. A délelőtt folyamán bemehettünk még különböző órákra. Én történelem órára mentem, de lehetett még menni matematika, angol nyelv, magyar irodalom, és filozófia órákra. Meglepett, hogy mennyire komolyan veszik a tanulást. Az órán sokan jelentkeztek, sokkal többet szóltak hozzá, és amikor valaki jót mondott, akkor a többiek nem csúfolták ki, nem tettek megjegyzéseket, mint néha nálunk. Az iskola igazgatójának nem volt ideje ránk, mert el kellett sietnie, de Székely tanár úr bemutatta az iskolát, majd egy előadást is tartott a határon túli magyarságról. Azért volt érdekes, mert beszélt a magyarországiak gondolkodásmódjáról, a határon túliakról, és meglepett, hogy milyen furán is gondolkodunk idehaza róluk. Nekem azért is tetszett, mert annyira érdekes volt hallgatni a “székely” stílusban előadottakat, meg az olyan dolgokról is hallhattunk, amit eddig nem is tudtam. Az előadás után közös népdaléneklésen vettünk részt, melyen mi is tanítottunk egy népdalt, és az erdélyi lányok is tanítottak nekünk egy dalt. Majd ebéd következett. Sertés pörkölt és puliszka várt minket, ami nem nyerte el a tetszésünket Ezután összeszedelőzködtünk, majd elindultunk mi és vendéglátóink a Gyilkos-tóhoz. Az út tele kanyarokkal, kacskaringókkal élvezetes volt, mert a látvány gyönyörű volt, egyszerűen elámultunk tőle, még a buszból látva is lenyűgözött minket. Mi két lánnyal utaztunk együtt hátul, és a beszélgetés közben a medvékről kérdeztünk, ők pedig elmesélték, hogy merre élnek, nem bántanak minket, csak ha sebesültek, vagy ha a bocs és az anyamedve közé kerülünk, egyébként barátságosak. Amikor kiszálltunk a buszból, s megpillantottuk a tavat, rohantunk, hogy közelebbről is megszemléljük azt. A nagy futás közben észrevettük a lángosos bódét, és már akkor tudtuk, hogy később biztos enni fogunk. Ibolya elmesélte a tó történetét, miközben hallgattuk, gyönyörködtünk a látványban. Sok fényképet készítettünk, hogy a családunknak is meg tudjuk mutatni, milyen szép tájakat láttunk. Aztán beváltva ígéretünket elmentünk a lángososhoz, és mindannyian vettünk egy-egy finom sajtos-tejfölös lángost. Még egy kis ideig csodálhattuk a tájat, de nem sokkal később indultunk a Békás-szoroshoz. Ez az út is hasonló volt az előzőhöz, tele volt kanyarokkal, de eközben még is szép volt a látvány. Már akkor tudtuk, hogy jó helyre megyünk. Mikor odaértünk, kidüllesztett szemekkel néztük a nagyobbnál nagyobb sziklatömböket, és az utat, ami a szoros között vonult. Lejjebb sétáltunk, és megláttuk a sok bazárt, ami az út mentén volt. Ezekben rengeteg apróságot lehetett venni, és jó alkalom volt, hogy a családnak is vigyünk valami kis emléket. Tovább sétáltunk, és még szebb látványban volt részünk. A több tíz méter magas hegyekre felnézve elszédültünk a látványtól, de még is jó érzés töltött el bennünket. Egy kis időtöltés után visszaindultunk, és a kollégiumba vezető utat is végig csevegtük.






 


 







 


2013. május 10. péntek


Igazából ez volt az a nap, amiért érdemes volt idejönni. Az egész iskola napokkal, sőt hetekkel előtte készülődött. A diákok lelkesedése szinte kézzelfogható volt. Ebben a sürgölődésben igyekeztünk megtalálni a helyünket, ami szerintem végül is sikerült. Nagy szerepe volt ebben a vendéglátóinknak, akik mindenben a segítségünkre voltak. Hogy miről is szólt ez a nap? Beszéljenek erről a gyerekek:

Őszi Noémi /Magyarország/: A székely népviseletről

A népviselet számomra soha nem jelentett semmit, bár nekem is van, mert nagymamám ragaszkodott hozzá, hogy legyen. Nagyon ritkán vettem fel, mert kényelmetlen, nem lehet benne leülni. Igaz szerintem jól áll rajtam, de én akkor sem szerettem igazán. Gyergyószentmiklóson ez a véleményem gyorsan megváltozott. A Hagyományőrző Napon az iskolában van egy verseny, a “legszékelyebb” osztály. Ez azt jelenti, hogy az osztályok azon versenyeznek, hogy hányan öltöznek be azon a napon székelyruhába. Az esti díjkiosztón megtudtuk, hogy az iskola 528 tanulójából 517-en öltöztek be. A lányviselet sokkal egyszerűbb, mint a miénk, mert eleve csak egy alsószoknyát viselnek, és nem is gyűrődik, így sokkal kényelmesebb viselet. Mivel én be voltam öltözve palóc viseletbe, nem éreztem magam kényelmetlenül, hanem inkább azok a lányok, akik nem tudtak népviseletet szerezni. Belegondoltam, hogy mi lenne, ha a mi iskolánkban is rendeznénk egy ilyen programot, és mindenki népi viseletben jelenne meg. Nem tudom, hogy hányan öltöznének be. De ha lenne ilyen én biztosan. Amiért tetszett ez az egész, az az volt, hogy mindenki komolyan vette, és meglepett, hogy mennyire fontos számukra az őseik öltözködése, és erre büszkék is. Mostantól kicsit másképpen tekintek a nagymamám által oly sokra becsült palóc ruhámra.



Mátyássy Fanni /Magyarország/: Körtánc

A körtánc volt a legnagyobb élmény számomra. Habár sokáig tartott, míg az iskola összes diákja összegyűlt az épület előtti kisebb területen, csigavonalban köröket alkotva. Minden egyes diák egymásba karolva állt, köztük én is. Mikor összegyűlt az összes gyerek, egy helybéli lány vagy egy fiú, nem emlékszem pontosan elkezdett énekelni egy népdalt, és erre a többiek is bekapcsolódtak és együtt folytatták az éneklést. Varázslatos volt hallani, hogy mindenki egyszerre énekel, és mindenki tudja a szöveget. Büszkén mondhatom, hogy így laikusként én nekem is voltak ismerős dallamok. Egy-két dal után kezdődött az “igazi” körtánc. Teljesen bele voltam merülve az éneklésbe, és csak azt vettem észre, hogy a bal oldalamon lévő diák húz engem, és nekem is mennem kellett. Ekkor eszméltem rá, hogy elkezdődött valami, és ez volt a körtánc. Az elején csak ide-oda botladoztam, nem tudtam hogyan is lépjek, de az előttem lévő lábát nézve megpróbáltam utánozni, és ha nem is ugyan úgy táncoltam, mint az ottaniak, de egyre jobban belejöttem. Észre sem vettem, hogy eltelik, most már meg sem tudnám mondani mennyi ideig is voltunk kinn. A vége felé a “csiga” eleje elkezdett befelé menni az épületbe, miközben a kapunál két-két ember a karjukkal kapukat formált és az alatt bújtunk át. Valahogyan a fejemre került egy kalap is eközben, azóta sem tudom, hogy, meg hogy kié volt a kalap, amit végül az épületben a tánc után egy ottani tanárnőnek adtunk oda, hogy a fejemre tették. Tetszett, hogy szinte az összes diák népviseletben volt, és hogy mindenki boldogan viselte. Nem volt hátrányos megkülönböztetés vagy kigúnyolás a viselet miatt.




Baranecz Viktória /Magyarország/: Osztálymúzeumok

A hagyományőrző nap egyik állandó programja az osztálymúzeumok versenye. Minden “salamonos” osztály a saját osztálytermét erre a napra átalakítja egy adott témát bemutató múzeummá. A múzeumok “tárlatanyagát” a diákok gyűjtik otthonról. A múzeum csütörtök délután készül, és pénteken, a körtánc után válik néhány órára látogathatóvá a salamonos diákok és a külső látogatók számára. Az idén kb. 600 fő külsős jött el a hagyományőrző napra.

A múzeumokat a zsűri is végiglátogatja és értékeli. Természetesen, minden osztály nagyon igyekszik elnyerni a zsűri tetszését, legtöbbször valami kóstolóval.

A múzeumunk témája a magyar borászat volt. Mivel nem tudtunk nagy tárgyakat magunkkal vinni, a fő attrakciónk egy előadás volt ppt-vel. A termet borhoz kapcsolódó közmondásokat tartalmazó plakátokkal díszítettük, borismereti játékot készítettünk és néhány üveg különféle mátrai bort mutattunk be és kóstoltattunk.

Megnéztük a többi múzeumot is.

Volt sütemény múzeum, ahol régi szakácskönyvekben, régi kézzel írott lapokon bemutatott receptek szerint elkészítették a sütiket, és ezeket meg is lehetett kóstolni. A sütik mellet régi konyhai eszközöket is láthattunk.

A sportmúzeumban régi sporteszközöket lehetett megnézni, például fa teniszütőt, régi síléceket, a hozzá való, bőrből készült, igazi cipőszerű, fűzős sícipővel.

A kocsmamúzeumban régi terítőkkel, poharakkal és zenekarral teremtettek régi kocsmai hangulatot.

A mézes- szörpös múzeumban természetes szörpöket kóstolhattak a látogatók. Szörpöt készítenek például pitypangból, amit sárgavirágnak hívnak, és torokfájást gyógyítja. De készül szörp rózsasziromból is.

A pásztormúzeumban az udvaron bográcsban puliszkát főztek.

A zsűri értékelése szerint mindegyik múzeum különleges volt valamiben, ezért mindegyik díjat kapott.




 



 

Réti Judit /Magyarország/: Táncház

A táncház kétes érzelmeket váltott ki belőlem. Egyrészt jó érzést, mert egy fantasztikus dolog volt. Az élő zene, a hangszerek ott szóltak tőlünk pár méterre, közben a tánctanítás. Ez így együtt olyan hangulatot adott az egész programnak, hogy azt nem tudnám most leírni. Azt át kell élni. Az a lendület, az az energia, ami tánc közben megfigyelhető volt az ottaniakon elképesztő látványt nyújtott. És elképesztő türelemmel voltak felénk, akik ebből a szempontból laikusnak tekinthetőek. Épp ezért negatív dologként lépet fel számomra az, hogy én teljesen kívülállónak éreztem magam ebben a közegben. Sosem tanultam néptáncot, népzenét vagy más népi hagyományt. Kicsit túlságosan is kezdőnek éreztem magam az ottani környezetben, hiszen ott még az is tudott táncolni aki “nem tudott”. Ez érdekesen hangzik, de így tudnám leírni az ottaniak néptánchoz, népzenéhez és a népi kultúrához való hozzáállását. És az igazán negatív dolog abban volt, hogy éreztem azt a nagy szakadékot, ami az én és az ő hozzáállásuk közt húzódott. Ez a rossz érzés késztetett végül arra, hogy kicsit utánakérdezzek, utána nézzek, hogy mi is ez, milyen hagyományok vannak, amik ott Erdélyben még a mai napig élnek, és hogy mi az, amit erről tudni lehet. Sajnálatos módon közben rájöttem, hogy ez a megismerés nem is olyan könnyű, hiszen mint később megtudtam, mikor utánanéztem, ez nemcsak ebben a táncházban merül ki. Rendkívül sokan vannak, akik sokkal, de sokkal mélyebben foglalkoztak ezzel a témával. Sosem gondoltam volna, hogy ennyi minden kimaradt az életemből. A táncházban egyébként székelyföldi táncokat tanítottak. Érdekes volt a tánc, és számomra nehéznek tűnt. A népviselet gyönyörű, és nagy csodálatomra megtudtam, hogy ezeknek a mintáknak a népviseleteken fontos jelentésük van. Annyi minden lehet, még amiről nem volt szó, de biztos vagyok benne, hogy érdekelne. Örülök, hogy az iskola ahová járok lehetőséget ad arra, hogy ilyen dolgokkal ismerkedhessek meg. Kicsit telhetetlennek érzem magam, mert megfogott ez az erdélyi légkör, és szeretnék én is a részese lenni valahogy. Szeretnék többet ebből az erdélyi útból. Remélem, hogy lesz lehetőségem erről a témáról többet megtudnom. Szeretnék nép táncolni tanulni, hogy ne érezzem magam olyan kívülállónak, ha legközelebb arra visz utam. Szeretnék népdalokat tanulni, mert szeretném még többször átélni azt az élményt, hogy az erdélyiekkel együtt énekelek és én is tudom minden dal szövegét.

Településvetélkedő

A délutáni programok között szerepelt a település vetélkedő, melyen mi is részt vettünk. Sajnos utolsóként léptünk a színpadra, de így legalább végig tudtuk nézni a sok színvonalas műsort. A Gyergyói-medence egyes településeit mutatták be. Volt, melyet színdarabként láthattunk és voltak tudományos előadások is. Mindent megtudhattunk a környező falvakról. A nagyon jó tehetséggel rendelkező diákok fantasztikus műsorokat adtak. Humorosak voltak, de mégis sok minden derült ki belőlük. Mind a nyolc előadást megnéztük, és eközben cseppet sem unatkoztunk: teljes mértékben lefoglalt minket. Ezután mi következtünk a sorban. Rettenetesen izgultunk, nehogy elrontsunk valamit az elragadó műsorok után. Boldog települést mutattuk be, melyről Kiss Fanni tartott egy ppt bemutatót. Ebben elmondta Boldog legjellemzőbb vonásait, szokásait, hagyományait. Bemutatta népviseletét, és boldogi népviseletben elénekeltünk közösen egy népdalt, mely onnan származik. Nagyon élveztük, mivel itthon nem gyakran van részünk ilyen eseményben. Csodálatra méltó, hogy milyen tehetséges diákok járnak ebbe a gimnáziumba, ez egy nagyon emlékezetes élmény marad számunkra.






Kiss Fanni /Magyarország/: Gálaest

Az egész rendezvényben engem a gálaest fogott meg a legjobban, ami a hagyományőrző nap záróünnepsége volt. A 10.e osztály egy játékos, vicces színdarabbal lepte meg a közönséget – ezen nagyon jókat kacagtunk. Majd a mi előadásunk következett, a palóc népdalcsokor eléneklése. Sajnos időhiány miatt az utazás előtt nem volt időnk megismerkedni a dalokkal, de az Erdélybe tartó utat végig énekeltük a sofőrünk örömére. Mivel nagyon megkedveltük ezeket a nótákat, hazafelé is zengett a busz a hangunktól. A mi műsorunk után az iskola táncegyüttesét láthattuk, egy lenyűgöző táncot adtak elő. A közönség csak bámulta őket, és a fürge lábaikról le sem bírtuk venni a szemünket. Nagyon jó volt látni, hogy ilyen nagy hangsúlyt fektetnek a néptáncnak és az éneklésnek. Majd egy rövid beszámolót hallhattunk a napról. A zsűri megosztotta véleményét velünk, ő is el volt ámulva ettől a csodás naptól, mint ahogyan mi is. Az igazgató folytatta beszédét, melyben egy rövid statisztikát olvasott fel a napról. Döbbenetes számok mutatkoztak meg benne. Sajnos nem tudok egy pontos adatot sem felidézni, de közel az iskola 98%-a székely ruhába volt öltözve, ami szerintem egy igazán meglepő dolog, mert a mai fiatalság nem foglalkozik a hagyományokkal és jó volt látni, hogy itt ez azonban mégis sokat számít a diákoknak is. Az eredményhirdetést nagyon vártuk, – vajon kapunk-e valami jutalmat? Megkaptuk a különdíjat az osztálymúzeum kiállításánál, a település vetélkedőn pedig 3. helyezést értünk el. Oklevél és rengeteg csoki volt a jutalmunk, aminek persze nagyon örültünk. Miután vége lett a gálaműsornak rohantunk is a kollégiumba, mert nagyon fáradtak voltunk már és alig vártuk, hogy levegyük magunkról a nehéz népviseletet. Aztán pedig siettünk vacsorázni, mert a nehéz és fárasztó nap után másra sem vágytunk, mint egy tál meleg ételre.


 


 


 

 

2013. május 11. szombat

Juhász Dóra/ Magyarország/:

A szombat könnyebbnek ígérkezett. A tervezett program: reggeli után indultunk a Tarisznyás Márton Múzeumba. A múzeum kicsit más volt, mint amit idehaza. Itt a legtöbb kiállítási tárgyat meg lehetett fogni, vagy egészen közelről meg lehetett nézni. Ráadásul hatalmas udvara van, ahol régi házak, régi gépek vannak kiállítva. Mielőtt az épületbe bementünk volna Székely tanár úr az udvaron mesélt a székely építészetről, a székely öltözködésről. Az udvaron felállított házakba be is mehettünk. Belegondoltam milyen lehetett élni ezekben a házakban. Egyáltalán nem irigykedtem rájuk. Az előadás után mindenki szétszéledt és szinte elleptük a múzeumot. Mindenki megtalálta azt a kiállítási szobát, ami a legjobban érdekelte. Az udvaron álló gépekre fel is lehetett mászni, ami nagyon jó volt. Mintha kisgyerekek lennénk, úgy próbáltuk ki a kiszuperált mozdonyt. De igazából nekem a kőzetek tetszettek a legjobban. Nem csak azért mert érdekes, hanem ahogyan a kiállítást elkészítették. Nagyon látványos volt.


 




 





 

A múzeumi látogatás után rövid sétát tettünk a városban, majd az ebéd következett. Ebéd után rövid pihenő után az iskola épületében találkoztunk a helybéliekkel, mert történelem órára kellett mennünk. Ez némi magyarázatot kíván. Az eredeti elképzelés szerint Gyergyószárhegyre kellett volna mennünk, ahol a Lázár kastélyt néztük volna meg, és a kastély nagytermében Kiss György tanár úr tartott volna történelem órát. A csoport azonban úgy döntött, hogy mégsem megyünk. A sofőr nem engedte, mert a megfelelő pihenő idő nem lett volna meg, aztán a belépőket mindenki maga fizette volna, de már senkinek sem volt pénze. Kiss György tanár úr azt javasolta, hogy mivel az órát meg kellett tartani – főleg, hogy készült rá -, ezért az iskolában lett megtartva a két történelem óra. Először Bethlen Gáborról, és az erdélyi fejedelemségről volt szó Elmesélte a szárhegyi kastély rövid történetét, meg, hogy hogyan foglalták el, hogyan menekült ki a Lázár család. A Lázár család az Bethlen Gábor nevelőszülei voltak. Szóval érdekes volt. De mesélt a magyarországiak gondolkodásáról is a határon túliakról. Aztán rövid szünet után Kiss György tanár úrtól hallgathattuk meg, hogy Bethlen Gábor volt az első olyan politikus, aki a propagandát használta, és hallhattunk a Báthory család és Bethlen Gábor viszonyáról szól. Lényeg az, hogy egyáltalán nem éreztem tanórának, igaz nem is olyan volt.

 

 

 


A délután még egy meglepetést tartogatott számunkra. A Salamon Ernő Gimnázium volt tanára, Lőrincz Katalin meghívott bennünket a házához, egy kis vendéglátásra. Ez igazi meglepetés volt. Süteménnyel és kávéval várt minket, és tőle is hallhattunk érdekes információkat. Ő a falusi emberek életéről, mindennapjairól beszélt. Hogyan élnek, miből élnek, hogyan gazdálkodnak. Itt nem sok időt töltöttünk, mert nem akartunk visszaélni a vendégszeretetével, meg mindenki fáradt is volt már. Siettünk vissza a kollégiumhoz, hogy kicsit pihenhessünk a nagy út előtt.



 


 

 


Egy utolsó kép az indulás előtt. Mindenki kicsit fáradt, de élményekkel tele. Jó volt itt lenni, de a hazaérkezést mindenki kívánta.

 

 

Utómunkálatok

A hazaérkezéssel nem értek véget a feladataink. Először is értékelő órákat kellett tartanunk, amire május 14én került sor. Összegeztük a megszerzett ismereteket, tapasztalatokat először egy kötött órában, majd egy kötetlen beszélgetés formájában. A programok történelmi vonatkozásait áttekintettük. Az elkészült termékeket közgazdasági szempontok szerint értékeltük, illetve áttekinttettük a továbblépés, együttműködés szakmai lehetőségeit. Végig gondoltuk a következő Határtalanul pályázat beadásának lehetőségeit. A baráti kapcsolatok fenntartásának lehetőségeit is felvázoltuk, és megegyeztünk ennek fontosságában. A gyerekek a 3. órában meglepetéssel készültek. Süteményeket és üdítőt hoztak, hogy megünnepeljük a projekt sikeres lebonyolítását. Az értékelő órákról két géppel készítettünk felvételt, egyrészt az iskolai Nikon géppel, másrészt az egyik tanuló gépével. Sajnos azonban a magángép memóriakártyája megsérülhetett, mert minden letörlődött róla. Így csak az ünneplés fotói állnak a rendelkezésünkre.


 


 

 

Fakultatívan vállat feladat

Június 4-én, a Nemzeti Összetartozás napján, a trianoni béke aláírásának napján a projektben részvett tanulók egy témanappal készülnek. Ennek lényege, hogy egy prezentáció keretén belül bemutatják a trianoni békeszerződés körülményeit, következményeit, illetve röviden beszámolnak a megvalósult projektről. Mindezt az iskolai közösség előtt. Erre az eseményre 2013. június 4-én került sor. Jól illeszkedett az iskolai programba, hiszen ezen a napon az osztályfőnökök a saját osztályukban beszéltek erről az eseményről, és ennek zárása volt a prezentáció, délután pedig a diákok kérésére főzőversenyt rendeztünk az iskola udvarán.




 



 



 


Fakultatívan vállalt feladatunk volt még a bemutató előadás is. Ezt azért tartjuk fontosnak, mert bemutathatjuk másoknak is a munkánkat – nemcsak a diákoknak -, lehetőséget adva ezzel egy újabb pályázathoz a résztvevők toborzására. Erre az eseményre május 17-én került sor. A bemutató előadásokon bemutatásra kerültek a termékek, és az út során készült fotók, valamint tájékoztattuk a résztvevőket az út céljairól, feladatairól, illetve ezen célok megvalósulásáról.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hagyományőrzés határtalanul

Nonprofit közhasznú korlátolt felelősségű társaság társasági szerződése,

amely létrejött a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (továbbiakban: Gt.) és a közhasznú szervezetekről szóló 1997. évi CLVI. tv. (továbbiakban: Kszt.), valamint az ahhoz kapcsolódó jogszabályok rendelkezései alapján nonprofit korlátolt felelősségű társaság (továbbiakban: Társaság) létrehozatala céljából, a Társaság alapító tagjai között, az alábbi feltételek mellett:

1.    A társaság alapítása

1.1. A társaság tagjai

1.) Név: Maczkó Gréta, lakóhelye: Hatvan

2.) Név: Répás Emese, lakóhelye: Hatvan

3.) Név: Nagy Gréta, lakóhelye: Hatvan

4.) Név: Sánta Petra, lakóhelye: Hatvan

5.) Név: Lieber Zsanett, lakóhelye: Hatvan

6.) Név: Nagy Andrea, lakóhelye: Hatvan

7.) Név: Mátyássy Fanni, lakóhelye: Hatvan

8.) Név: Kiss Fanni, lakóhelye: Hatvan

9.) Név: Réti Judit, lakóhelye: Hatvan

10.) Név: Bedő Barbara, lakóhelye: Hatvan

11.) Név: Baranecz Viktória, lakóhelye: Hatvan

12.) Név: Juhász Dóra, lakóhelye: Hatvan

13.) Név: Őszi Noémi, lakóhelye: Hatvan

14.) Név: Sóss Réka, lakóhelye: Hatvan

15.) Név: Antal Erika, lakóhelye: Gyergyószentmiklós

16.) Név: Balázs Renáta, lakóhelye: Gyergyószentmiklós

17.) Név: Blénesi Tünde, lakóhelye: Gyergyószentmiklós

18.) Név: Csató Orsolya, lakóhelye: Gyergyószentmiklós

19.) Név: Czirják Beatrix, lakóhelye: Gyergyószentmiklós

20.) Név: Hompoth Kinga, lakóhelye: Gyergyószentmiklós

21.) Név: Kelemen Andrea, lakóhelye: Gyergyószentmiklós

22.) Név: Nagy Katalin, lakóhelye: Gyergyószentmiklós

23.) Név: Pál András, lakóhelye: Gyergyószentmiklós

24.) Név: Pál Györgyi, lakóhelye: Gyergyószentmiklós

25.) Név: Péter Ibolya, lakóhelye: Gyergyószentmiklós

26.) Név: Portik Aliz, lakóhelye: Gyergyószentmiklós

27.) Név: Szőcs Flóra, lakóhelye: Gyergyószentmiklós

28.) Név: Vaszy Szimonetta, lakóhelye: Gyergyószentmiklós

29.) Név: Vargáné Langa Éva, lakóhelye: Hatvan

30.) Név: Pál Bernadett, lakóhelye: Gyergyószentmiklós

31.) Név: Székely Álmos, lakóhelye: Gyergyószentmiklós

32.) Név: Kiss György, lakóhelye: Hatvan

1.2. A társaság célja

A tagok megállapodnak abban, hogy közhasznú társaságot alapítanak hagyományőrzés céljából.

A társaság közhasznú szervezetté minősítését a nyilvántartásba vételi kérelmével egyidejűleg kéri.

1.3.    A társaság cégneve

Hagyományőrzés Határtalanul Nonprofit Közhasznú Korlátolt Felelősségű Társaság

1.4.    A társaság rövidített neve

Hagyományőrzés Határtalanul Nonprofit Kft.

1.5. A társaság székhelye

Hatvan, Bajcsy- Zsilinszky út 6.

1.6. A társaság célja

Hagyományok őrzése, a népi kultúra és a történelmi hagyományok területén.

1.7. A társaság főtevékenysége

9103’08 Történelmi hely, építmény, egyéb látványosság működtetése (közhasznú)

A Közhasznú szervezetekről szóló 1997. évi CLVI. törvény alapján közhasznú fokozatba soroltan, e törvény 26.§ c.) pontja alapján a Társaság a közhasznú tevékenységek közül az alábbiakat gyakorolja:

(5) kulturális tevékenység

(6) kulturális örökség megóvása

A Társaság közhasznú szolgáltatásaiból tagjain kívül más is részesülhet.

1.8. A társaság törzstőkéje

A társaság törzstőkéje 640 000 Ft, azaz hatszáznegyvenezer forint, amely kizárólag pénzbeli betétből áll, és amely a tagok törzsbetéteinek összessége.

Az egyes tagok törzsbetétei:

Név

Befizetések

Üzletrész aránya

1 Maczkó Gréta

20 000 Ft,

azaz ötezer Ft

3,13%

2 Répás Emese

20 000 Ft,

azaz ötezer Ft

3,13%

3 Nagy Gréta

20 000 Ft,

azaz ötezer Ft

3,13%

4 Sánta Petra

20 000 Ft,

azaz ötezer Ft

3,13%

5 Lieber Zsanett

20 000 Ft,

azaz ötezer Ft

3,13%

6 Nagy Andrea

20 000 Ft,

azaz ötezer Ft

3,13%

7 Mátyássy Fanni

20 000 Ft,

azaz ötezer Ft

3,13%

8 Kiss Fanni

20 000 Ft,

azaz ötezer Ft

3,13%

9 Réti Judit

20 000 Ft,

azaz ötezer Ft

3,13%

10 Bedő Barbara

20 000 Ft,

azaz ötezer Ft

3,13%

11 Baranecz Viktória

20 000 Ft,

azaz ötezer Ft

3,13%

12 Juhász Dóra

20 000 Ft,

azaz ötezer Ft

3,13%

13 Őszi Noémi

20 000 Ft,

azaz ötezer Ft

3,13%

14 Sóss Réka

20 000 Ft,

azaz ötezer Ft

3,13%

15 Antal Erika

20 000 Ft,

azaz ötezer Ft

3,13%

16 Balázs Renáta

20 000 Ft,

azaz ötezer Ft

3,13%

17 Blénesi Tünde

20 000 Ft,

azaz ötezer Ft

3,13%

18 Csató Orsolya

20 000 Ft,

azaz ötezer Ft

3,13%

19 Czirják Beatrix

20 000 Ft,

azaz ötezer Ft

3,13%

20 Hompoth Kinga

20 000 Ft,

azaz ötezer Ft

3,13%

21

Kelemen Andrea

20 000 Ft,

azaz ötezer Ft

3,13%

22 Nagy Katalin

20 000 Ft,

azaz ötezer Ft

3,13%

23

Pál András

20 000 Ft,

azaz ötezer Ft

3,13%

24 Pál Györgyi

20 000 Ft,

azaz ötezer Ft

3,13%

25 Péter Ibolya

20 000 Ft,

azaz ötezer Ft

3,13%

26 Portik Aliz

20 000 Ft,

azaz ötezer Ft

3,13%

27 Szőcs Flóra

20 000 Ft,

azaz ötezer Ft

3,13%

28 Vaszy Szimonetta

20 000 Ft,

azaz ötezer Ft

3,13%

29 Vargáné Langa Éva

20 000 Ft,

azaz ötezer Ft

3,13%

30 Székely Katalin

20 000 Ft,

azaz ötezer Ft

3,13%

31 Székely Álmos

20 000 Ft,

azaz ötezer Ft

3,13%

32 Kiss György

20 000 Ft,

azaz ötezer Ft

3,13%

Teljes törzsbevétel

640 000 Ft

100,00%

1.9. A szavazati jog

Felek úgy rendelkeznek, hogy szavazati jogukat üzletrészeik arányában gyakorolhatják, minden 10 000 Ft névértékű üzletrész után 1 szavazat illeti őket.

1.10. A törzsbetétek befizetése

Felek úgy rendelkeznek, hogy a társaság tagjai törzsbetéteik felét a társasági szerződés aláírásától számított 15 napon belül kötelesek a társaság számlájára befizetni, míg a törzsbetéteik fennmaradó részét a cégbejegyzéstől számított 6 hónapon belül.

1.11. Pótbefizetésre kötelezés

Tagok megállapodnak abban, hogy az esetleges veszteségek fedezésére pótbefizetésre nem kötelezhetők.

1.12. A társaság időtartama

A társaság határozatlan időre jön létre.

A társaság a társasági szerződés aláírásának napjától kezdi meg működését.

1.13. Egyéb rendelkezések

a) A társaság vállalkozási tevékenységet csak közhasznú céljainak megvalósítása érdekében, azokat nem veszélyeztetve végez.

b) Az Alapítók rögzítik, hogy a Társaság a gazdálkodása során elért eredményét nem osztják fel, hanem jelen Társasági Szerződésben meghatározott közhasznú tevékenységére fordítja.

c) A társaság jelen szerződés szerinti tevékenységének és gazdálkodásának legfontosabb adatait helyi sajtó útján is nyilvánosságra hozza.

d) A Társaság – figyelemmel a Kszt. 4. § (1) bek. d) pontjában foglaltakra – közvetlen politikai tevékenységet nem folytat, szervezete pártoktól független és azoknak anyagi támogatást nem nyújt.

e) A társaság tanácsadó testületet hozhat létre. A tanácsadó testület a társaság véleményező, tanácskozó, konzultatív szerve, melynek célja a társaság működése szakmai megalapozottságának biztosítása, döntéseinek társadalmi és szakmai közösségi hátterének megalapozása.

2. A társaság szervezete

2.1. A taggyűlés

2.l.l. A taggyűlés a társaság legfőbb irányító szerve.

A taggyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozik:

a) a számviteli törvény szerinti beszámoló elfogadása, ideértve az adózott eredmény felhasználására és felosztására vonatkozó döntést;

b) befektetési szabályzat elfogadása;

c) nyereség felhasználásnak elhatározása;

d) üzletrész felosztásához való hozzájárulás és az üzletrész bevonásának elrendelése;

e) a tag kizárásának kezdeményezéséről való határozat;

f) a magához vont üzletrész tagok általi megvásárlásának elhatározása;

g) a Gt. 37. §-ban foglalt kivétellel az ügyvezető megválasztása, visszahívása és díjazásának megállapítása, valamint ha az ügyvezető a társasággal munkaviszonyban is áll, a munkáltatói jogok gyakorlása;

h) a felügyelő bizottság tagjainak megválasztása, visszahívása és díjazásuk megállapítása;

i) a könyvvizsgáló kinevezése, felmentése, visszahívása, és tiszteletdíjának megállapítása;

j) olyan szerződés megkötésének jóváhagyása, amelyet a társaság saját tagjával, ügyvezetőjével vagy azok élettársával, közeli hozzátartozójával [Ptk. 685. § b) pont] köt;

k) olyan szerződés jóváhagyása, amelyet a társaság a társadalmi közös szükséglet kielégítéséért felelős szervvel köt a közhasznú tevékenység folytatásának feltételeiről;

l) az alapításért felelős tagok, az ügyvezetők és felügyelő bizottsági tagok ellen kártérítési igények érvényesítése;

m) a társaság jogutód nélküli megszűnésének, átalakulásának elhatározása;

n) a társasági szerződés módosítása;

o) a szervezeti és működési szabályzat jóváhagyása;

p) a közhasznúsági jelentés (2.1.11. pont) elfogadása;

q) mindazok az ügyek, amelyeket törvény vagy a társasági szerződés a taggyűlés kizárólagos hatáskörébe utal.

2.1.2. A taggyűlést az ügyvezető hívja össze. A társaság évente legalább kettő taggyűlést köteles tartani (rendes taggyűlés). A társaság taggyűlését a taggyűlés által választott levezető elnök vezeti. A taggyűlésen való részvételben akadályozott tag meghatalmazás útján képviseltetheti magát. Nem lehet meghatalmazott az ügyvezető, a cégvezető, a felügyelő bizottság tagja, valamint a könyvvizsgáló. A meghatalmazás csak közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalva érvényes.

A taggyűlésen elektronikus hírközlő eszköz alkalmazásával nem lehet részt venni.

2.1.3. A taggyűlés akkor határozatképes, ha azon a leadható szavazatok több mint fele személyesen vagy meghatalmazott útján képviselve van. A határozatképtelenség miatt legkorábban 3, legkésőbb 8 napon belüli időpontra összehívott megismételt taggyűlés az eredeti meghívóban közöltek szerint változatlan napirenddel a megjelentek számától függetlenül határozatképes.

2.1.4. A taggyűlés határozatait nyílt szavazással, egyszerű szótöbbséggel hozza, kivéve azokat az eseteket, ahol a Gt. minősített többséget ír elő. Szavazategyenlőség esetén a határozati javaslatot elutasítottnak kell tekinteni.

A határozathozatalban nem vehet részt az a személy, aki vagy akinek hozzátartozója [Ptk. 685. § b) pont] a határozat alapján

a) kötelezettség vagy felelősség alól mentesül, vagy

b) bármilyen más előnyben részesül, illetve a megkötendő jogügyletben egyébként érdekelt.

A b) pont esetében nem minősül előnynek a közhasznú társaság cél szerinti juttatásai keretében a bárki által megkötés nélkül igénybe vehető nem pénzbeli szolgáltatás.

2.1.5. Az 2.1.1. k) pont alapján kötött szerződések nyilvánosak, azokba bármely érintett személy betekinthet.

2.1.6. Az alapítók – figyelemmel az 1997. évi CLVI. törvény 7. § (1)-(3) bekezdésében írtakra – rögzítik:

– A társaság taggyűlésén a tagok és azok a személyek vehetnek részt, akik a taggyűlésen való részvételre – az összehívásra jogosulttól – meghívót kaptak.

Indokolt esetben a taggyűlés tartásáról – a szavazati és tanácskozási jogot nem adó megjelenés lehetőségére utalva – felhívás útján értesíthető a nyilvánosság is. Nyilvános taggyűlés tartásának szándéka esetén erre a tagok figyelmét külön is fel kell hívni, mellyel egyidejűleg tájékoztatni kell a tagokat arról is, hogy kérhetik a taggyűlés nyilvánosság kizárásával történő megtartását. Bármely tag ilyen értelmű nyilatkozata esetén a taggyűlést a nyilvánosság kizárásával kell megtartani.

Nyilvánosak és bárki által megtekinthetők azok a szerződések, amelyeket a társaság a társadalmi közös szükséglet kielégítéséért felelős szervvel köt a közhasznú tevékenység folytatásának feltételeiről, továbbá a társaság éves közhasznúsági jelentése.

A társaság működésével, szolgáltatási igénybevétele módjával, beszámolói közlésével kapcsolatosan a nyilvánosságot biztosítja, egyrészt a jogszabályokban meghatározott módon (közzétételi kötelezettség), másrészt a jelen szerződésben szabályozott iratbetekintési és felvilágosítás adási jog rögzítésével. Amennyiben ezen szabályokkal sem valósulna meg a nyilvánosság biztosítása, úgy a társaság vállalja, hogy a jogszabályban rögzített körben országos sajtó útján megjelentetett közleményben teszi közzé ezen adatokat.

2.1.7. A társaságnak évente kötelező közhasznúsági jelentést készítenie. Biztosítani kell annak bárki általi hozzáférhetőségét. Az 1997. évi CLVI. tv. 19. § (3) bekezdés alapján a közhasznúsági jelentésnek tartalmaznia kell:

a) a számviteli beszámolót;

b) a költségvetési támogatás felhasználását;

c) a vagyon felhasználásával kapcsolatos kimutatást;

d) a cél szerinti juttatások kimutatását;

e) a központi költségvetési szervtől, az elkülönített állami pénzalaptól, a helyi önkormányzattól, a kisebbségi települési önkormányzattól, a települési önkormányzatok társulásától, az egészségbiztosítási önkormányzattól és mindezek szerveitől kapott támogatás mértékét;

f) a közhasznú szervezet vezető tisztségviselőinek nyújtott juttatások értékét, illetve összegét;

g) a közhasznú tevékenységről szóló rövid tartalmi beszámolót.

2.2. Az ügyvezető

2.2.1. A társaság ügyeinek intézését és a társaság képviseletét a taggyűlés által határozott időre választott ügyvezető látja el. Alapítók úgy rendelkeznek, hogy a társaságnak egy ügyvezetője van.

2.2.2. A társaság első ügyvezetője

Neve: Kiss György

Lakcíme: Gyöngyöshalász

Anyja neve:

Születési hely, idő:

Az ügyvezető megbízatása határozatlan időre szól.

A társaság munkavállalói tekintetében a munkáltatói jogok gyakorlására az ügyvezető jogosult. Az ügyvezető irányítja a társaság munkaszervezetét. Az ügyvezető – a taggyűlés tájékoztatása mellett – képviseleti jogkörét az ügyek meghatározott csoportjára nézve a társaság dolgozóira átruházhatja.

Ügyvezető kijelenti, hogy a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény 23. §-ában meghatározott kizáró körülmények vele szemben nem állnak fenn, így a megbízatást a jogszabályok előírásainak megfelelően elfogadja.

Az ügyvezető felett a munkáltatói jogokat a taggyűlés gyakorolja. Az ügyvezető visszahívásához a taggyűlés háromnegyedes szótöbbséggel hozott határozata szükséges.

2.2.3. Az ügyvezető kötelezettségei

a) Ellátja a társaság ügyeinek intézését, irányítja a társaság munkáját a jogszabályok és a taggyűlés határozatai által megszabott keretek között.

b) Képviseli a társaságot harmadik személyekkel szemben, a bíróságok, illetve a hatóságok előtt. Az ügyvezető e jogkörét az ügyek meghatározott csoportjára nézve a társaság dolgozóira átruházhatja.

c) Vezeti a tagjegyzéket. A tagjegyzékben fel kell tüntetni:

– valamennyi tag nevét (cégét), lakcímét (székhelyét) és törzsbetétét;

– a törzstőke mértékét;

– a társasági szerződésnek az esetleges pótbefizetésekre és mellékszolgáltatásokra, valamint a tagok részéről gyakorolható elővásárlási jogra vonatkozó rendelkezését;

– az üzletrész átruházásának esetleges korlátozására vagy kizárására vonatkozó rendelkezéseket;

– a tagok személyében vagy üzletrészeiben bekövetkezett minden változást, így az üzletrészek átruházását, felosztását, a társaság tulajdonába kerülését vagy bevonását.

d) Gondoskodik a társaság üzleti könyveinek szabályszerű vezetéséről.

e) Gondoskodik a társaság vagyonmérlegének, vagyonkimutatásának elkészítéséről és a taggyűlés elé terjesztéséről.

f) Gondoskodik a taggyűlés szabályszerű összehívásáról, annak megfelelő előkészítéséről.

g) A tagok kérésére a társaság ügyeiről felvilágosítást ad. Lehetővé teszi a tagok részére a társaság üzleti könyveibe és irataiba való betekintést.

2.2.4. Az ügyvezető köteles gondoskodni a társaság működésével kapcsolatosan keletkezett iratokba való betekintés lehetőségéről, illetve azokról felvilágosítást adni.

Az ügyvezető köteles az iratbetekintésről külön nyilvántartást vezetni, melyből megállapítható a kérelmező neve, a kért irat megnevezése, a kérelem és teljesítésének ideje.

2.3. A vezető tisztségviselőkre vonatkozó szabályok

2.3.1. A vezető tisztségviselők a társaság ügyvezetését az ilyen tisztséget betöltő személyektől elvárható fokozott gondossággal, a társaság érdekeinek elsődlegessége alapján kötelesek ellátni. A jogszabályok, a társasági szerződés, illetve a gazdasági társaság legfőbb szerve által hozott határozatok, illetve ügyvezetési kötelezettségeik vétkes megszegésével a gazdasági társaságnak okozott károkért a polgári jog szabályai szerint felelnek a társasággal szemben.

A vezető tisztségviselő tisztségéről bármikor lemondhat, azonban ha a társaság működőképessége ezt megkívánja, a lemondás csak annak bejelentésétől számított hatvanadik napon válik hatályossá, kivéve, ha a taggyűlés az új vezető tisztségviselő megválasztásáról már ezt megelőzően gondoskodott. A lemondás hatályossá válásáig a vezető tisztségviselő a halaszthatatlan döntések meghozatalában, illetve az ilyen intézkedések megtételében köteles részt venni.

2.3.2. A vezető tisztségviselő jogviszonyára – ha a vezető tisztséget nem munkaviszony keretében látja el – a Ptk. megbízási szerződésre vonatkozó szabályai (Ptk. 474–483. §) megfelelően irányadóak.

3. A társaság képviselete, cégjegyzése

3.1. A társaságot az ügyvezető önállóan képviseli.

3.2. A cégjegyzés akként történik, hogy a társaság kézzel vagy géppel előírt, előnyomott vagy előnyomtatott cégneve (rövidített cégneve) alá az ügyvezető a nevét önállóan írja, a hiteles aláírási címpéldány szerint.

3.3. Az ügyvezető az ügyintézés körében önállóan jár el.

4 . Az üzletrész

4.1. Az üzletrész

4.1.1. A tag üzletrésze a tag törzsbetétjéhez tartozik. Az üzletrészeket felosztani csak az üzletrész átruházása, a megszűnt tag jogutódlása és öröklés esetén lehet.

4.2. Az üzletrészek átruházása

4.2.1. Az üzletrész a társaság tagjaira szabadon átruházható.

4.2.2. Az üzletrészt kívülálló harmadik személyre csak akkor lehet átruházni, ha a tag a törzsbetétjét teljes mértékben befizette. A tagot, a társaságot vagy a taggyűlés által kijelölt személyt – ebben a sorrendben – az adásvételi szerződés útján átruházni kívánt üzletrészre elővásárlási jog illeti meg.

4.2.3. Ha az üzletrészt a Gt. 135. § (1) bekezdésének megfelelően – törzstőkén felüli vagyonból – a társaság megvásárolja, azt a vásárlástól számított egy éven belül el kell idegeníteni, vagy azt a tagoknak – törzsbetéteik arányában – térítés nélkül át kell adni, illetve a határidő eltelte után a törzstőke leszállítás szabályainak alkalmazásával be kell vonni.

4.2.4. Az üzletrész további bevonásáról – a Gt. által meghatározott esetekben – a taggyűlés határozattal dönt.

  1. A törzstőke felemelése, illetve leszállítása

 

5.1. A törzstőke felemelése főszabály szerint új törzsbetét(ek) szolgáltatásával történik.

A törzstőke csak akkor emelhető fel, ha valamennyi tag a korábbi törzsbetétjét teljes egészében befizette.

5.2. Vagyoni hozzájárulás szolgáltatásával megvalósuló törzstőke emelés esetén a tagoknak – ha a tőkeemelést elhatározó taggyűlési határozat másként nem rendelkezik – a tőkeemelés elhatározásától számított tizenöt napon belül elsőbbségi joguk van arra, hogy a tőkeemelésben részt vegyenek.

Ha a tag nem él a megadott határidőn belül elsőbbségi jogával, helyette további tizenöt napon belül a többi tag gyakorolhatja az elsőbbségi jogot.

5.3. Ha a tagok a megadott határidőn belül nem éltek az 5.2. szerinti elsőbbségi jogukkal, az új törzsbetétek megszerzésére az általuk kijelölt személyek, ennek hiányában bárki jogosult.

5.4. A törzstőke 500.000, azaz ötszázezer forintnál alacsonyabb összegre nem szállítható le. Ha a leszállítás a törzsbetétek hányadának visszafizetésével történik, a megmaradó törzsbetétek legkisebb összege nem lehet kevesebb 100 000 Ft-nál.

5.5. A törzstőke leszállítása esetén a tagoknak visszafizetést csak a leszállításnak a cégjegyzékbe történt bejegyzése után szabad teljesíteni.

6. Üzleti év, a nyereség felhasználása

6.1. Az üzleti év a naptári évvel azonos. A társaság első üzleti éve a társaság működése megkezdésének napján kezdődik és 2013. december 31. napjáig tart. Ezt követően a társaság üzleti éve a naptári évvel egyező. Minden év április 30-ig a megelőző év mérlegét az ügyvezető köteles a taggyűlés elé terjeszteni.

6.2. A társaság köteles a cél szerinti közhasznú tevékenységéből, illetve vállalkozási tevékenységéből származó bevételeit és ráfordításait elkülönítetten nyilvántartani, egyebekben a reá irányadó könyvvezetési szabályokat kell alkalmazni.

6.3. A jelen szerződés 2.1.1. a) pontjának megfelelően a taggyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozik annak eldöntése, hogy a keletkezett nyereséget, illetve annak mely részét hogyan használja fel, figyelemmel arra, hogy a közhasznú társaság tevékenységéből származó nyereség nem osztható fel a tagok között, az csak a jelen szerződésben rögzített tevékenységre fordítható.

7. A társasági szerződés módosítása

7.1. A társasági szerződés módosításához a taggyűlés legalább háromnegyedes szótöbbséggel hozott határozata szükséges.

7.2. A tagok társasági szerződésben foglalt kötelezettségeinek növeléséhez, új kötelezettségek megállapításához, illetőleg az egyes tagok külön jogainak csorbításához a taggyűlés egyhangú határozatára van szükség.

Nincs szükség taggyűlés tartására és a társasági szerződés alakszerű módosítására a tagok személyében történt változás esetén.

8. A társaság megszűnése

8.1. A társaság megszűnik, ha

a) a társasági szerződésben meghatározott időtartam eltelt, vagy más megszűnési feltétel megvalósult;

b) elhatározza jogutód nélküli megszűnését, és ez alapján a cégbíróság megszűntnek nyilvánítja;

c) más non profit gazdasági társasággal egyesül, vagy több non profit gazdasági társasággá válik szét;

d) a cégbíróság a 2006. évi V. tv. 81. § (6) bekezdés alapján megszűntnek nyilvánítja,

e) a bíróság felszámolási eljárás során megszünteti.

8.2. Ha a társaság tagjainak száma 1 főre csökkent, a társaság nem szűnik meg, hanem egyszemélyes non profit korlátolt felelősségű társaságként az arra vonatkozó szabályok alkalmazásával tovább működik. Ebben az esetben külön alapító okirat készítésére nincs szükség.

8.3. A társaság megszűnésének elhatározásához a taggyűlésnek legalább háromnegyedes szótöbbséggel hozott határozata szükséges.

8.4. A társaság vagyonának felosztására csak a társaság törlését követően – a non profit gazdasági társaságokra vonatkozó külön szabályok szerint – kerülhet sor.

8.5. A non profit korlátolt felelősségű társaság más gazdasági társasággá csak a non profit jelleg megőrzésével alakulhat át, csak más non profit gazdasági társasággal egyesülhet, illetve csak non profit gazdasági társaságokká válhat szét. Az egyesülésre, illetve a szétválásra a Gt. rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell.

8.6. Ha a társaság jogutód nélkül megszűnik úgy a tartozások kiegyenlítése után a társaság tagja részére csak a megszűnéskori saját tőke összege adható ki, legfeljebb a tagok vagyoni hányadának teljesítéskori értéke erejéig. Az ezt meghaladó vagyont a cégbíróság a társaság közhasznú tevékenységével azonos vagy hasonló közérdekű célra fordíthatja

9. Egyéb rendelkezések

9.1. A társaság a cégjegyzékbe való bejegyzéssel, a bejegyzés napjával jön létre, és a cégjegyzékből való törléssel szűnik meg.

9.2. Az összes alapítási és bejegyzési költséget és díjat a társaság viseli. A társaság alapításával, tagváltozásával vagy törzstőkéjének megemelésével, illetve a társasági szerződés bármilyen más módosításával járó valamennyi költséget a társaság viseli.

9.3. A társaság tagjai kijelentik, hogy a 1.6. pontban írt tevékenységek gyakorlásához szükséges jogszabályi feltételekkel rendelkeznek.

9.4. A társasági tagok esetleges jogvitáikat igyekeznek egymással békés úton rendezni.

9.5. Amennyiben a közhasznú szervezet közhasznú jogállása megszűnik, úgy köteles köztartozásait rendezni, illetőleg a közszolgáltatási szerződéseiből eredő feladatait időarányosan teljesíteni.

9.6. Ha a társaság befektetési tevékenységet végez, és ennek során szabad pénzeszközeit kívánja befektetni, úgy köteles befektetési szabályzatot alkotni és ennek megfelelően eljárni azzal, hogy a befektetésből származó eredményt sem oszthatja fel a társaság, köteles azt cél szerinti tevékenységére, közhasznú céljainak megvalósítására fordítani.

9.7. A jelen szerződésben nem szabályozott kérdésekben a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. tv. (Gt.), rendelkezésekeit kell alkalmazni.

9.8. A társaság tagjai ismerik és tudomásul veszik a társasági törvény előtársaságra vonatkozó rendelkezéseit, és cégbejegyzésükig ennek megfelelően járnak el.

9.9. A társaság nyilvános hirdetményeit – jogszabályban kötelezően előírt esetekben – a Cégközlönyben kell közzétenni. Alapítók a jelen társasági szerződést elolvasták, megértették, és mint akaratukkal mindenben egyezőt, aláírták.

Kelt: 2013. április 6.

…………………………    ……………………

…………………………    ……………………..

…………………………    ……………………..

…………………………    ……………………..

…………………………    ……………………

…………………………    ……………………..

…………………………    ……………………..

…………………………    ……………………..

…………………………    ……………………..

…………………………    ……………………..

…………………………    ……………………

…………………………    ……………………..

…………………………    ……………………..

…………………………    ……………………..

…………………………    ……………………..

…………………………     ……………………….

………………………..    ……………………..

Az okiratot ellenjegyezte: